A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

WINTERMANTEL Péter: Szemere Attila hagyatékának orientalisztikai vonatkozású anyagai

Japán mesék (HOM HTD 73.503.47) A fenti jelzeten két japán mesének - a Momotaró-nak (Szemerénél: Histoire de la vie de Momo-taro), és a Siroisibanasi-mk (a fordítás címe: Shiroishi banashi musume no ada uchi) - a kéziratos francia nyelvű fordítása található. A Momotaró a legismertebb japán mese, minden japán meseantológia ezzel a mesével kezdődik (még magyarul is több mint féltucat különböző fordítása létezik). A legkorábbi francia nyelvű kiadása a Momotaró-nak 1885-ben jelent meg (Dautremer, J.: Momotaró. Tokyo, 1885.), lehetséges tehát, hogy Szemere kézirata az első francia változat. A Momotarón és a Siroisibanasi-n (teljes címén: Ane va Mijagino, imóto va Sinobu - Siroisibanasi itakobusi) kívül Szemerének egy harmadik mesefeldolgozása is született a majom és a rák ismert meséjéből, mely meg is jelent Az Én Újságom című gyermeklapban.

6

" Japán útirajzok l—H. (HOM HTD 73.503.47) vegyes jegyzetek (áthelyezve 73.503.36 alá) I. „Bevezetés. Mielőtt utam leírásához fognék, azt hiszem, helyesen cselekszem, ha röviden leírom Japán éghajlati stb. viszonyait.''''- kezdetű kéziratos töredék, 3 nagyalakú kéziratoldal. II. „Az ország faunája a flórához hasonlítva meglehetős szegény..." - kezdetű töredék, az előzőtől eltérő méretű, de szintén nagyalakú kéziratpapíron. Megvan belőle az 5-9. számozott oldal, kézzel írott. A hagyatéknak ez a töredéke a tervezett és már említett nagyobb lélegzetű, Japánról szóló munka elkészült oldalait tartalmazza. Az első töredékben Japán földrajzát és éghajlatát jellemzi Szemere. A másodikban először az ország állatvilágát mutatja be, majd leírja megérkezését Jokohamába. Érdekes, amit Podhorszky Lajosról és munkásságáról ír

64

; Podhorszky kapcsán Hunfalvy és Vámbéry nevét is említi. Maga Szemere nem foglal állást sem Podhorszky távol-keleti nyelvrokonságot hirdető nézetei mellett, sem azok ellen: „bizonyítani nem engem illet". Megemlíti találkozását Mr. Mac Leóddal, aki „műkereskedő Yokohamában", ez a találkozás azon ritka mozzanatok egyike, ami japáni tartózkodásából ismertté válik előttünk. A japánok eredetével kapcsolatos főbb nézetek ismertetésekor azt írja: „Sokkal kevesebb időt töltöttem e szép országban semhogy magam határozott véleményt alkothattam volna magamnak e felől... Kiket tán érdekelne a dolog, bő anyagot fognak találni a »Transactions of the Asiatic Society of Japan« ... Aston „Study of the Japanese and Koreán Languages" ... czímű könyvekben és folyóiratokban". Azt mutatják azok a szerzők is, akiket másutt említ az útirajzokban 63 Szemere Attila: A majom és a rák háborúja. Az Én Újságom, 1892. 48. sz., 350. Ez a mese is egy ismert japán gyermektörténet, szintén több magyar fordításban is megjelent később, nem tudni, hogy a történetet magyarul elsőként közreadó Szemere miért kínaiként közli a mesét. 64 Kitűnő nyelvész, az MTA levelező tagja (1812-1891), több mint húsz nyelven tudott (köztük japánul és kínaiul is). 1841-től a szabadságharcig nevelője volt Széchenyi István gyermekeinek, így az első magyar tudományos kelet-ázsiai expedíciót (1877-80) vezető Széchenyi Bélának is. Szemere Attila Podhorszkyt és nézeteit apja révén ismerhette meg, aki emigrációja alatt találkozhatott Podhorszkyval, amikor az a Bibliothéque National kelet-ázsiai gyűjteményét tanulmányozta (majd később a könyvtár megbízásából rendszerezte). Podhorszky és Szemere Bertalan ismeretségéről utóbbinak egy levele tanúskodik: „E kérdés ránk nézve nemzeti dicsőség kérdése, mint az a Podhorski [sic!] terve is, mit kegyeddel ime közlök. [...] kétféle terve van, egy missziót kapni keletre, vagy a bibliai társaságnál dolgozni, például a biblia tibeti nyelvre nincs lefordítva. A mit Körösi be nem végzett, azt ő mint egy magyar utóda bevégezné. Tegyen lépéseket az illető helyeken és személyeknél..." Szemere Bertalan Rónay Jáczinthoz, VIII. levél, Paris, június 27-én, 1855.; Szemere Bertalan levelei 1849-1862. Ráth Mór, Bp., 1873., 81-83.; Podhorszky művei: Összehasonlító magyar és keletázsiai kis szótár (1858), Etymologisches Wörterbuch der magyarischen Sprache, genetisch mit chinesischen Wurzeln und Stámmen erklárt (Párizs, 1876; Bécs, 1877). 808