A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

KALICZ Nándor: A késő rézkori Báden kultúra temetője Mezőcsát-Hörcsögösön és Tiszavasvári-Gyepároson

a centeri 8. sírban talált talpas tálkáéval. Valószínű, hogy mezőcsáti lábas edénykének is hasonló funkciója lehetett a talpas kelyhekével. A mezőcsáti és tiszavasvári temető talpas kelyhei vagy tálkái nem csak formájuk, de készítési technikájuk alapján is különleges típust alkotnak a Báden kultúrán belül, melyek az Alföldön és a Dunántúlon egyaránt előfordulnak és oxidációs égetésmódjukkal, díszítésükkel elkülönülnek a Báden kultúra kerámiájának leginkább alkalmazott redukciós égetési technikájától. Feltehető, hogy különleges alakjuk és a szokásostól eltérő égetési technikájuk alapján a szakrális szféra körébe sorolhatjuk őket. Ezt bizonyíthatja a csak rájuk jellemző bekarcolt zegzug vonalakból álló díszük és különösen, pasztózus vörös festésük is. A gömbsüveg alakú mericék is ebbe a körbe tartoznak (14. kép, 2, 15. kép 2), hasonló együttesekből kerültek elő máshol is. Már Banner János rámutatott, hogy ezek fából készült mintákat utánoznak.

42 Díszítésük és technikájuk is hasonló a talpas kelyhekéhez. A Mezőcsáton talált edények típusai megfelelnek a Báden kultúra klasszikus fázisa edénytípusainak, amelyeket V. Némejcová-Pavúková szerint főleg a 3. fázisban készítettek (Nevidzany-Viss-Ossarn fázis), de használatukat elkezdték már a 2. fázis végén.

43 Kétségtelennek látszik, hogy a mezőcsáti és tiszavasvári temető megelőzi a Kosztolác időszakot, amely a Báden komplexum legfiatalabb tagja.

44 Egyelőre nincs elég támpontunk annak eldöntésére, hogy temetőnknek mi az időrendi viszonya az Ózd fázishoz, amely Némejcová-Pavúková szerint a 4. fázist képviseli az Úny típusú leletekkel együtt. Ugyanis ismerünk olyan ózdi töredéket, amely kis talpas edényből származik,

45 sőt, a centeri temető legutolsó, véletlenül előkerült sírjában áttört talapzatú kis kelyhet is találtak.

46 Ebből arra is lehet következtetni, hogy az Ózd fázis kezdete még a mezőcsáti és tiszavasvári temetők használata, illetve a velük egykorú Budakalász fázis idején történt. A mezőcsáti temetőben kétszer is előfordult a kis tálkák belső díszítése (12. kép la, 5a). Igaz, hogy ez csak benyomkodott pontsorokból áll, de az edények belső díszítése a Báden kultúrában főleg csak a legidősebb (Boleráz), és a korai klasszikus fázisra jellemző, mégpedig kizárólag kannelurák formájában.

47 Később már ritka és pontsorok, ékek és ritkábban kannelurák képviselik a belső díszítést. A mezőcsáti belső díszű edények ennek a díszítési módnak a hagyományát őrizhették meg. Erre mutat néhány táltöredék a Budapest területén feltárt településeken,

48 és hasonló töredékek Szlovákiában.

49 A fazekasság emlékeinek vizsgálata alapján úgy látjuk, hogy a mezőcsáti és tiszavasvári temető a Báden kultúra legáltalánosabb, legtöbb lelőhelyet szolgáltató középső időszakát képviseli. Mivel a Báden kultúra évszámokban kifejezett ideje a természettudományos meghatározások szerint a Kr. e. 3600-2600. közé keltezhető,

50 ezért ebből logikusan következik, hogy a középső időszak, vagyis a vizsgált temetők évszámait kb. a Kr.e. 4/3. évezred fordulója körül állapítsuk meg. 41 Ugyanaz. 42 Banner 1956,149-150. 43 Némejcová-Pavúková 1974, 38-50. kép: Nevidzany fázis, amely hasonló korú, mint Mezőcsát és Tiszavasvári; ugyanő 1981, 293-294; ugyanő 1991, 59-90. 44 Banner-Bognár-Kutzián 1960; ugyanők 1961, Bondár 1984; ugyanő 1996. 45 Banner 1956, 77. t. 11, 15. 46 Kemenczei 1964, 2. kép. 47 Pl. Banner 1956, 11. t. 2, 12. t. 10, 13. t. 14, 18, 17. t. 7, stb.; Torma 1973, Némejcová-Pavúková 1981,3-4. kép, H-J. 48 Endrődi 1991, 10. t. 1-3; ugyanő 1997, 14. kép 5, 17. kép 6, 21. kép 2, 28. kép 12, 29. kép 1, stb. 49 Némejcová-Pavúková 1981, 5. kép J, 2-4 50 Petrasch 1984; ugyanő 1991; Némejcová-Pavúková 1991; Bojadziev 1992. 87