A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

KÁRPÁTI László: Az egykori abaújszolnoki görög katolikus fatemplom Myskovszky Viktor rajzain és az egyházlátogatási jegyzőkönyv alapján (1876,1877)

Itt jegyzem meg, hogy a 19. század végi egyházlátogatási jegyzőkönyvet - amelyből a korábbiakban már adatokat használtam fel - teljes terjedelmében mellékelem, mert sok apró, de tanulságos részletet tartalmaz. Az architechtúra és a társművészetek kapcsolatát modellként bemutató abaújszolnoki példa a következő tanulságokat kínálja: A canonica visitatio kérdései eleve azt sugallják, hogy még a 19. század végén is nagyjából azonos elvek szerint berendezett enteriőrök lehettek. Az egyes műtárgyak helyét íratlan kánonok jelölték ki és mint a válaszok többségének lakonikusan igenlő volta mutatja, ennek az emléknek az esetében is érvényesültek az eleve feltételezett rendező elvek. Joggal feltételezhetjük, hogy a más településeken előforduló töredékek is egykoron ilyen rendszer alapján szervültek az építészeti környezethez. Összegzésként elmondható, hogy Abaújszolnok 1898-ban lebontott régi fatemploma tipológiai szempontból szervesen illeszkedett abba a népi templomépítő gyakorlatba, amelynek számban igencsak megcsappant emlékével tőlünk jóval északabbra, illetve északkeletebbre találkozhatunk. A templom tér- és tömegalakításában a lemkó csoport barokk jegyeket hordozó alcsoportjába tartozott. A keleti liturgiának megfelelően, egy vízszintes tengelyre fűzött hármas téregyüttesből állott. A csoport ma is álló, még tanulmányozható emlékeitől eltérően, elmaradt az egyébként igen jellemző alsó horizontális eresz, valamint ugyancsak szokatlan módon a hajó és a szentély belső magassága közel azonos volt. A terek megvilágítását szolgáló hármas ablakok is párhuzam nélküliek. Myskovszky Viktor 1876-ban készült rajzai és az egy évvel későbbi egyházlátogatási jegyzőkönyv adatai, ez utóbbi kimerítően részletes válaszai igen értékes dokumentumok, mert - a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba szállított, mándoki görög katolikus fatemplomon kívül - nem igen alkothatunk képet a mai Magyarország északkeleti vidékei szakrális faépítészetének ezen egykor nagyszámú emlékeiről. Az egyházlátogatási jegyzőkönyv válaszaiból nem csupán magáról az épületről alkothatunk képet, de fontos és részletes információkkal szolgál az egykori berendezés képző- és iparművészeti darabjairól is. Az ikonok és a paramentumok egy része a bontás után is megmaradt, ezek a darabok beszédes tanúi a Cserehát egykori ruszin szórványa szakrális tárgyi gazdagságának. MELLÉKLET az Eperjesi Egyházmegyében, Abaúj Vármegyében, Cserháti esperesi külterületben lévő szolnoki parochiális egyházközség kánoni látogatása, melyet 1877. év, szeptember hó 22-23. napján az igen kiváló és Főtisztelendő Eperjesi Püspök Úr rendelt el 1. A templom milyen helyen van? Száraz, vagy nedves, biztos, vagy veszélyes helyen? Völgyben, vagy dombon? Hegy tövében, oldalában, vagy tetején? A hely hány n-öl nagyságú? Fal, kerítés, vagy sánc veszi körül? Van-e kapuja, és az milyen? A község közepén, szélén, vagy kívül helyezkedik el? Temetkezésre, vagy másra használják-e? A templom szentélye milyen égtáj (kelet, vagy nyugat) felé néz? Száraz, biztos helyen domboldalban, a község keleti részén, a parochiális és az úri épületek között helyezkedik el. A szentély kelet felé néz, tornya a község központja felé, A telek 390 n-öl, árokkal van körülkerítve, bozóttal, akáccal, szilvával körülvéve. t 2. A templomot milyen anyagból és mikor építették? Utoljára mikor javították? Kinek a költségén? Milyen áron? Erről hol vannak számadások? 687