A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

KOVÁTS Dániel: Zempléni Kazinczy-ünnepek 1859-ben

nak azt a fentebb megjelöltük szakaszát örök időkre elnevezné hálás kegyelettel a 'Kazinczy-utjá'-nak. így azután a város belső területén már 'Kazinczy-utcá'-nak nevezett az a közutszakasz 'urbi et orbi' illő lenne a hálához és méltó a kegyelethez."

65 Megjelennek azonban bírálatok is az Akadémia címére. A névtelen hozzászóló szerint: „még a nemzet lelkesedéséből nyert adakozások után is, nem azon odaadással, melyet ezen ügy megérdemelt, és nem azon hazafias elhatározottsággal, mely hivatásából kifolyólag kötelessége lett volna, vezette a Kazinczy Ferenc emlékezetének látható megörökitését; nem akkor állitá fel a nagy férfinak szánt nemzeti emléket, midőn azzal a centralizátoroknak és germanizátoroknak ott Bécsben demonstrálnia kellett volna azt, hogy a magyar nemzet él, s nem akar az ő kedvükért meghalni, és ők azt megfojtani nem képesek; hanem elnapoltatik a mauzóleum épitése azon időre, amidőn már a loyalitás sem szenvedett csorbulást akkor sem, ha a magyar lelkesedett."

66 Az emlékcsarnok valóban nagyon nehezen épült, s nem volt valami nagy rend a Kazinczy-alap kezelése körül. A Pesten megindult gyűjtés csak Kazinczy gyermekeinek és unokáinak segélyezése céljából történt; a birtok Kazinczy gyermekeinek a kezében volt, „de annyi külömböző adósságokkal terhelve, hogy a birtoknak a sírral együtt idegen kezekbe lett jutásától méltán lehetett tartani". így határozta el az Akadémia a megvételt és a birtokon levő idegen követelések kifizetését.

67 A zempléniek között sok lelkes támogató jelentkezett. Az 1859. december 30-i újhelyi gyűjtés motívumairól Évva András így tájékoztatta az Akadémiát: „Az ezen alkalom [újhelyi ünnepély] szülte közvetlenségénél fogva a különben igen regényes fekvésű telep minden fel építményében és ennek környékén észlelt általános pusztulás melyet Petőfi is már 1847-ben talált és megsiratott, magára vonván a közfigyelmet az ünnepély utolsó részletét képező társas ebédnél önkénytelenül keletkezett és nyilvánult azon általános felbuzdulás, miszerint hazai nyelvünk vég hanyatlása korában annak mívelése az első zászlót kezébe ragadott bajnokának sirját s annak környékét vég pusztulásba annyival inkább idegen kezekbejutni a nemzet ne engedje, mihez képest már az ünnepség vég befejezését képezett lakoma alatt megindult s ország szerte folytatni határoztatott a' gyűjtés egy a fenti kegyeletes szándék valósítására szolgáló Kazinczy nevet viselő országos alap létesítésére."

68 Évva András állandó kapcsolatban volt az Akadémiával mint helyi megbízott, főként Tóth Lőrincz pénztárnokkal levelezett. A levelekből megtudjuk, hogy a megvásárolt Kazinczy-birtok haszonbérben van, s közben építkezések folynak. Az építkezéseket azonban a Kazinczy-alap tőkéjéből fizetik s nem a jövedelemből, ,,a' jövedelmekből fizettetnek az évdíjak Kazinczy Fer. utódainak".

69 Kitűnik az is, hogy az alapnak az építkezésekre szánt része már 1869-ben kimerült. 1870. április 20-án a Kazinczy-alap rendezésére létrehozott bizottság ülésén: „A bizottság elhatározta: Felhívni a Kazinczy-emlék alapítvány vidéki ügyvivőjét tek. Évva András urat, hogy szíveskedjék a Kazinczy-féle birtok kezeléséről, jövedelméről, a netán fennmaradt terhekről, s az emlékszerű építmény mibenlétéről felvilágosítást adni..." Erre Evva válaszol: az összegyűlt pénz „mintegy 40.000 ft", illetve egy másik iratban: „majdnem 50.000 frt".

70 65 Dongó Gy. Géza 1904. 39. 66 a. e., Zemplén, 1886. nov. 21. 67 Hegedűs Zoltán 1930. 50-51. 68 Évva András fogalmazványát ismerteti: Hegedűs Zoltán 1930. 49. 69 Tóth Lőrinc Évva Andrásnak 1868. aug. 5-én. Idézi: Hegedűs Zoltán 1930. 49. 70 Hegedűs Zoltán 1930. 50. 672