A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

JACZKÓ Zsolt: A hadseregállítás kezdeti nehézségei Zemplén vármegyében 1848 tavaszán

szi felelőssé.

5 A parasztság - amelytől a legjobban tartottak - megnyugtatására és felvilágosítására minden kerületbe egy-egy táblabírát küldenek ki, akiknek a szolgabíróval és az esküdttel közösen (egyetértésben) kellett gyakorolniuk a hatalmat. Nem véletlen a gyors tájékoztatás elrendelése, a törvények mihamarabbi kihirdetése (a király még nem szentesítette), hiszen a Zemplén vármegyei nemességet érzékenyen érintette mind az 183l-es koleralázadás, mind az 1846-os galíciai parasztfelkelés. A forradalom eredményeit az áprilisi törvények foglalták össze. A függetlenség legfontosabb biztosítékait épp úgy tartalmazták, mint a polgári átalakulás lehetőségét.

6 Az 1848-as tanácsülési jegyzőkönyvek azt bizonyítják, hogy a tokaji tanács ügyelt arra, hogy a törvények sehol ne szenvedjenek csorbát. Amikor közeledett a szőlőpásztorok fogadalmának ideje, a tanácsülés azt a határozatot hozta, hogy Berner József uradalmi kasznár köteles az őrzések jegyzékét kiadni „minthogy a legújabb 1848-i törvény IX-ik cikke szerint a földesúri jogok meg vannak szüntetve." S így Berner József kasznárnoknak, mint az uradalmi jogok eddigi képviselőjének nem hagynak beavatkozni a pásztorfogadásba, ami a város joga.

7 Az áprilisi törvénykönyvnek minden eredménye ellenére nagy hiányosságai vannak. A tavaszi, nyári parasztmozgalmak a jobbágyfelszabadítás továbbvitelét sürgették, hiszen fennmaradtak azok a feudális jellegű szolgáltatások, amelyek jogilag nem úrbéres földek használatával jártak, pl. szölődézsma

8

, hegyvám stb. Ugyanakkor, ne feledjük, nyitott kérdés maradt az új, demokratikus királyság és Ausztria közötti kapcsolatok kényes kérdése, ami aggodalmat keltett Magyarország nemzetiségeiben, akik egyenlő jogaikért szálltak harcba. A Rendre Ügyelő Választmány március 16-án közhírré tette, hogy a rend fenntartásában a katonaság többé nem vesz részt, ezért a meglévő un. polgárőrséget kell kibővíteni. A polgárőrség tehát átalakult nemzetőrséggé és minden tagja a magyar színeket viselte.

9 Az 1848 márciusi vívmányok nyomán született meg a nemzeti őrseregről szóló törvénycikk (XXII. tck). Újítás volt, hogy a részvételt vagyoni cenzustól tették függővé, így csak az a magyar állampolgár lehetett nemzetőr, akinek legalább fél jobbágytelke vagy hasonló értékű ingatlana volt, vagy aki legalább évi 100 forint tiszta jövedelmet élvezett.

10 A nemzetőrség felállításának igénye 1848. március 15-e előtt is fennállott a pesti ifjúság soraiban. Vidéken a megyék részéről kevés mozgás volt tapasztalható. Főként az ifjúság, a diákság, továbbá a régi fegyveres polgárőrség tagjai álltak be elsőként nemzetőrnek. Önkéntes alapon szerveződött s tömegeit a városi iparos-kereskedő polgárok, a mezővárosok jobb módú parasztjai, az értelmiségiek alkották. A jobbágyok nem álltak be nemzetőröknek, mert ezt az önkéntes kötelezettséget úgy értelmezték, mint a földesúrnakjáró szolgáltatásokat helyettesítő katonaállítás terhét. Az országban élő nemzetiség között is alig voltak nemzetőrök. Ez az újonnan szervezett, viszonylag nagy létszámú fegyveres erő (április közepére a nemzetőrök létszáma megközelítette a 60 000 főt, melyből mindössze 15 000-nek tudtak fegyvert adni!)

11 nem volt képes a hazát sem a külső, sem a belső ellenségtől megvédeni, hiszen nem volt megfelelő felszerelése, képzettsége s nem utolsósorban fegyelmezettsége. Kisebb feszültségeken - pl. parasztmozgalmak, antiszemita zavargások - tudott úrrá lenni, de nagyobb hatékonysága, ereje nem 5 Uo. 477-478. 6 Katus László (szerk.): Magyarország története 6/1, 104-119. 1848-1890. Bp. 1979. 7 A Tokaji Múzeum Adattára 047-es jelzése alatt a Tokaj város 1848-as tanácsi jegyzőkönyveinek kivonatai megtalálhatóak. 8 A szőlödézsmát szeptember 15-i hatállyal törlik el. Lásd: Z.m.lt. Sátoraljaújhely iratai, III. fej. 538. 9 Barczy Zoltán-Somogyi Győző (szerk.): A szabadságharc hadserege, 10-12. Bp. 1986. 10 Uo. 10. 11 Uo. 10-11. 652