A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
JACZKÓ Zsolt: A hadseregállítás kezdeti nehézségei Zemplén vármegyében 1848 tavaszán
A HADSEREGÁLLÍTÁS KEZDETI NEHÉZSÉGEI ZEMPLÉN VÁRMEGYÉBEN 1848 TAVASZÁN JACZKÓ ZSOLT A 17-18. században Tokaj-Hegyalj a a történelmi Magyarország egyik legfejlettebb régiója, gazdasága vegyes termelői gyakorlatot mutat, melyben a vezető ágazat a szőlőtermesztés, de mellette a gabonatermelés és a nagy állattartás is kellő súlyt kapott. 1 A II. József-féle felmérés szerint Zemplén vármegyében a jobbágyság kezén 224 812 hold szántó volt, addig e művelési ágban a nemesség csak 87 552 holddal volt képviselve. A 19. századra ezek az arányok lényegesen megváltoznak. A nemesség a terra dominicalis révén a szántó 62%-át, a rét 66%-át, a szőlő 94%-át birtokolta. 2 A szántóföldi termelésben a túlsúly eltolódott a földesúri földek javára, a szőlőtermesztésben pedig a jobbágyság szinte teljesen elvesztette korábbi szerepét. A 19. században nő a robot, az uradalmi igaerő, azonban az uradalom pénztelen, így a bérmunka - ami a gazdaság szempontjából lényeges - nem válik meghatározóvá. Tehát mind a nemesség, mind a parasztság helyzetének romlása, az agresszív Habsburg-politika egyre jobban nyilvánvalóvá tette, hogy Magyarország gazdasági és politikai fejlődése szükségessé teszi a feudalizmus felszámolását. 3 1848 az európai forradalmak éve volt, Párizs, Prága, Bécs majd Pest és Milánó. A pesti nép élükön a márciusi ifjakkal a polgári átalakulásért, a függetlenségért küzdött, tetteiknek nyomatékot mégis a mögöttük álló ország, a vidék százezrei, milliói adtak. 1848. március 15-ről a híreket „kitört a szabadság"; a József-napi vásárról hazatartók és a Pesten élő és most vidékre hazasiető fiatalok vitték. Tokaj és egész Zemplén vármegye örömmel fogadta a forradalom hírét, Sárospatak pl. üdvözlő iratot is küldött a Provizóriumi Bizottmányhoz. A Helytartótanács március 16-án értesíti „hivatalosan" a vármegyét a pesti eseményekről, a „czenzúra körüli nyugtalanságról". A március 22-i követi jelentés a közteherviselésről, az úrbéri viszonyokról, a papi tized megszüntetéséről, az országgyűlés évenkénti tartásáról, hitelintézet alapításáról, a városok rendezéséről, a nemzetőrség alapításáról, az ősiség eltörléséről, a jász-kun és a hajdúkerületek rendezéséről, a sajtószabadságról szóló törvényjavaslatokat tartalmazza. A zempléni követek utolsó jelentésükben kijelentik, hogy miután „hivatásuk megszűnt az engedelmes polgárok sorába visszalépnek". 4 Ettől kezdve a vármegye már a felelős minisztériumtól kapja az utasításokat és rendeleteket. A miniszterelnök (gróf Batthyány Lajos) március 27-ei körlevele felhívja a törvényhatóságok vezetőit: a közbéke és a nyugalom fenntartására minden tekintélyüket, hatásukat és lehető eszközöket felhasználjanak, mert minden felmerülő zavarért őket te1 Boros László: Adalékok a tokaji szőlő és borgazdaság XIX. századi földrajzához 7-8. In. Tokaj és Hegyalja XVII. szerk.: Bencsik János 1996.; Frisnyák Sándor. A Zempléni-hegység gazdasági mikrokörzetei a 18-19. században. In. A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza VI. szerk.: Bencsik János-Viga Gyula 1988. 2 Orbán Sándor-Varga Gáborné (szerk.): Borsod-Abaúj-Zemplén megye története és legújabb kori adattára, 37. Miskolc, 1970. 3 Mérei Gyula-Spira György (szerk.): Magyarország története, 389. Bp. 1975. 4 Borovszky Samu (szerk.): Magyarország Vármegyéi és városai. Zemplén vármegye, 477. Bp. é. n. 651