A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

RÉMIÁS Tibor: Nemes királyi csizmadiacéh Szepes mezővárosában – Különös tekintettel 19. századi vagyoni helyzetére, kapcsolatrendszerére és adakozókészségére

kalapos, a mézeskalácsos

3

, a gyertyaöntő helyi mesterek egykori szerszámai és készítményei mellett szerény, de jelentős tárgyi és irategyüttest képez a szepsi csizmadiacéh anyaga. Nem meglepő, de nem is szokványos, hogy eredeti, múltszázadi levéltári forrásokat múzeumok, sőt kiállítóhelyek őriznek. A mi esetünkben a Szepsi Tájház a most ismertetésre és feldolgozásra kerülő céhes dokumentumegyüttes birtokosa, és aki a kutatást lehetővé tette, az Remák Béla

4

, a tájház megbízott vezetője. Ahogy a dolgozat alcíme is sugallja, a kb. 0,7 fm-nyi dokumentumegyüttes ismertetése és értékelése három szempont alapján történik. A céh vagyoni helyzetét a megőrzött inventáriumok (vagyonleltárok), a bevételi-kiadási jegyzőkönyvek és a kiállított ill. a mai napig magántulajdonban lévő helyi csizmadia céhtárgyak alapján mutatjuk be. Ugyanitt szólunk a csizmadiasegédek, majd „szabadulók" létszámáról és felekezeti hovatartozásáról. Mindkét utóbbi esetben szemléltető táblázatok segítenek a könnyebb megértésben és a jobb tájékozódásban, az 1843 és 1885. évek ill. az 1856 és 1885. évek közötti időszakokban. A céhek kapcsolatrendszerének taglalásához a jegyzőkönyvekbe bejegyzett céhsegédek születési helyének szisztematikus feldolgozását tartottuk indokoltnak. Végezetül ami talán a dolgozat egyik legérdekesebb, kevés kutató által megcélzott kutatási területe - a szepsi csizmadiacéh, majd 1878-tól ipartársulat 1839 és 1899. évek közötti „könyör adományait" vagy „segedelmeit" veszi számba és értékeli. Az előzőekhez hasonlóan a fenti két feldolgozási szempont táblázatokban is nyomon követhető. A források tudományos feldolgozására számos lehetőség és koncepció adódik. Részünkről a kézbe vett - és örömmel kutatott - irategyüttes ismertetésére és értékelésére a fenti három szempont vált kézenfekvővé. Bízunk benne, hogy ugyanezen csizmadiacéh más vonatkozású kutatási eredményei, esetleg komplex feldolgozása - az itt érintett kassai ill. abaúji megyei levéltári anyagokkal összevetve - rövidesen napvilágot lát. A céh vagyoni helyzetéről A szepsi forrásanyag lehetővé teszi, hogy a céh vagyoni helyzetéről képet kapjunk, amennyiben nyomon követjük a fennmaradt inventáriumok tartalmát. Legkorábbi, ugyanakkor elég szűkszavú és felületes vagyonleltár 1839. év végéről őrződött meg

6

, amely a jelesebb vásárok áruló helyeiről szóló levelek mellett beszámol a céh 173 l-es privilégiumának meglétéről, és a csizmadiák még ettől is korábbi ezüstözött céhbehívó táblájáról, ami 1659-ben készült. A szerény vagyonkát az alábbiak szerint taglalja a névtelen összeíró: „1. 1 db ezüstös tábla, 1659-ben készült. 2. Egy párba készült Privilégiuma, készült 1731. Ápr. 2. 3. A göntzi vásárban tartandó árulásokról (minden esztendőn, úgy mint Karácsonyi, Húsvéti, Pünkösdi árulásokról) szóló levél. - 1826. 4. A tokaji vásárban található áruló helyekről szóló levél - 1829. 5. Az eperjesi áruló helyről-1837. 6. A szikszai áruló helyről- 1839. 3 A Szepsi Tájház gazdag tárgyi és iratanyagának bemutatása eleddig nem történt meg. Mindössze a mézeskalácsos mesterek egy bizonyos használati eszközegyüttesének ismertetésére vállalkozott Bodnár Mónika, aki a Szepsi Tájházban kiállított offer öntőformák jellegzetességeire hívja fel a figyelmet. Bodnár M., 1992.194-198. 4 Remák B., 1993.97-98. 5 A kutatás idején a szepsi céhes forrásanyag egyikén sem szerepelt jelzet, avagy leltári szám, így a továbbiakban hivatkozni minden esetben a dokumentum címének és dátumának feltüntetésével fogunk. 6 A Ns. Királyi csizmadia Czéh Ládájában találtatott hasznosabb leveleknek Inventáriuma. - 1839. dec. 30. 622