A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

SPÓNER Péter: A miskolci csizmadiacéh története a megalakulástól a céh felszámolásáig (1667-1872)

sok nehézséggel kellett a céhnek szembenéznie és nyilvánvaló, hogy a nagyszámú mester között nagy volt az eltérés vagyoni helyzet tekintetében. A nem fizetőkkel szemben a céh közgyűlése többször hozott büntető rendeletet. „1855. aug. 10-én közgyűlésen meg határozott, hogy amely mesterek és mesterasszonyok még ez ideig a Házvásárlási és Építkezési pótlást be nem fizették, azonnap keltezéséről okt. 31.-ig, akik a Házvásárlási pótlásba két pengőt nem fizettek be és az Építkezési pótlásba egy pengőt nem fizettek be, akkor a be nem adott két pengő helyett fizetni fog négyet, aki pedig a Házvásárlási két pengőt befizették és az Építkezési pótlásba az egy pengőt be nem fizették, az egy pengő helyett fognak fizetni két pengő frt.-ot. Aki pedig semmit sem fizetett, annak a fizetése az határozott idő eltelése után el nem fogadtatik."

51 A nem fizetőkre az a veszély leselkedett, hogy a céh megtilthatta, hogy az árulószínben kiállíthassák termékeiket. Tulajdonképpen a csizmadiák egy több épületből álló, több funkciót betöltő, nagy épületegyüttest vásároltak meg. Utaltunk már a csizmadiák és a színészek kapcsolatára, ami ugyan 1816-ban megszakadt, de az 1843-as tűzvész után a színészeknek újra a csizmadiákhoz kellett fordulniuk. A tűzvész során ugyanis a színház épülete is jelentős károkat szenvedett, ezért játékra alkalmatlanná vált. Ezért télen a színészek a csizmadiák Kandia utcabeli árulóhelyén állították fel színpadukat, illetve nyáron a Csillag vendéglő kerthelyiségében. Itt tartották a céhgyűléseket, rendezvényeket, de ez volt a színtere a minden évben megrendezett csizmadiabálnak is. Természetesen a fogadó helyiségeit és termeit nem használta a céh folyamatosan. Ezért a csizmadiák az épületet bérbe adták, így az megtartotta vendégfogadó és étterem jellegét. Az épületet 1855-1872 között Szombati József és felesége bérelte.

53 A céh ipartársulattá alakulása után az épületet katonai célokra hasznosították. 1874/1875-től kaszárnyát alakítottak ki benne. ÁRAK, ÁRSZABÁSOK (LIMITÁCIÓK) Az árulószínnel kapcsolatban, itt érdemes megvizsgálni a céh termékeit, melyre vonatkozóan a legfontosabb források az árszabások. Ezek a 19. század elejéig állnak nagy számban rendelkezésünkre, ezt követően egyre ritkábban kerül elő olyan árszabás, mely csizmadiatermékek árát is tartalmazza.

54 Az árszabások értékét növeli, hogy nemcsak az árak változásához, összehasonlításához nyújtanak segítséget, hanem azontúl sok más irányú információt is tartalmaznak.

55 52 HOM HTD Ltsz. I. 76.2.60. 53 HOM HTD Ltsz. I. 76.2.13. 54 Az utolsó ilyen árszabás a múlt század közepéről származik. HOM HTD Ltsz. I. 76. 2. 295 55 Elég visszautalni a céh alapításánál kialakult vitában betöltött szerepükre. 613