A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

FRISNYÁK Sándor: Borsod vármegye földhasznosítása a 18-19. században

6. A hegyvidéki erdőgazdálkodás, erdei legeltetés, a patakvölgyek és kismedencék irtványfoldjein folyó földművelés a Bükk, az Upponyi-, a Rudabányai- és a Szalonnáihegységre jellemző. A 18. században kialakuló bányászat és manufaktúraipar átalakítja a korábbi környezetgazdálkodás (= erdőlés) formáit, s a nagy, összefüggő erdőrengetegben izoláltan megjelennek a szántóföldek és a legelők. Az ipari kolóniák nyersanyag- (hamuzsír-) és energiaszükséglete (faszén) miatt a fakitermelés hatalmas méreteket ölt, de az Északi- és Déli-Bükkben a szántóföld- és legelőnyerés céljából is jelentős az erdőirtás. Pl. 1715-től 1720-ig Nagyvisnyón az erdőirtás révén 77%-kal nő a szántó- és 223%-kal a rét- és legelőterület. A Bükk magasan fekvő massa- és hutatelepülésein (pl. Bükkszentkereszt és Répáshuta) a szántóföld a 18-19. században alig néhány %, az alacsonyabb peremtájakon is többnyire 20% alatt marad. A mészkő- és palafelszínen kialakult talajok gyenge termőképességüek. A hegyvidéki erdőgazdálkodás területein a települések gazdálkodására az ún. kárpáti-jellegjellemző, vagyis a mezőgazdaság nem biztosítja a helyi lakosság élelmiszerszükségleteit. Az erdőgazdasági falvak népességét a 18-19. században az erdészet és a montánipar (pl. fakitermelés és -feldolgozás, mész- és szénégetés, hamuzsírfőzés, üveggyártás, vaskohászat, szekérfuvarozás stb.) foglalkoztatja. A hegyvidéki falvak élénk gazdasági kapcsolatban állnak a domb- és síksági előtér településeivel (árucsere és munkaerő-migráció). UTILISATION OF THE ARAB LE LANDS IN BORSOD COUNTY IN THE 18™ AND 19™ CENTURIES The old Borsod County came intő being at the area where the Highlands meet the Great Plains. Approximately one third of the 3,600 km

2 is flood area, fiiled up with alluvial conic deposit, whereas the rest is hilly and mountainous region (the difference between the highest and lowest points is 871 m). In the varied geographical environment a wide rangé but limited quantity of resources are available. The available resources have always served as a dynamising factor for economy. This was the case in the 18

th and 19

th centuries, too. The population involved in farming and sylviculture, used the agroeconomic resources available in the area. In the early 18

th century the scarce population made only use of a small part of the available lands as ploughland (approximately 6-7%). At the end of the 18

th century farming and sylviculture was extended to 91% of all the available lands of the county. This was the result of the reorganization of the local economy and the immigration, as a result of which new settlers appeared in the region. 34,2% of the land was ploughland, 2,4% vineyard, 30,9% vegetable garden, pasture and orchard, and 35% was covered with forest (Figure 1). According to quality examinations, in the 18

l century the highest quality wheat in Hungary was produced around Miskolc and in the Borsod-Mezőség area. The rational ways of utilizing the arable lands were Consolidated by the 1780s and 1790s. At the same time the product rangé altered, following the requirements of the markét. Various grains occupied 88-90% of the ploughlands in the 1780s (within this, wheat represented to 50-54%). 10-12% of the ploughland was used for growing potato 601