A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

KALICZ Nándor: A késő rézkori Báden kultúra temetője Mezőcsát-Hörcsögösön és Tiszavasvári-Gyepároson

mentes felületen, melyet az árvíz sem ért el, a neolitikus alföldi vonaldíszes kerámia elszórtan heverő cserepei bizonyítják ennek a kultúrának a megtelepedését is. A nagy folyószabályozások előtt ez a vidék a Tisza árterületéhez tartozott. A homokhát legmagasabb része erősen erodálódott, és éppen emiatt bolygatta meg a szántás és hozta felszínre a temető leleteit. A 1. temető északi szélétől mintegy 250 m távolságban délre, ahol a kiemelkedés hirtelen 2-3 m-rel alacsonyabbá válik, egy kurgánszerü halom ad hangsúlyt ennek a magasságváltásnak (4. kép 1). Az ásatások során itt is nyitottunk próbaárkot és kiderült, hogy a kurgán alatt és körülötte a késő rézkori Báden kultúra temetője található, amit kissé alaposabban is megvizsgáltunk. Ennek a helynek a „halom" elnevezést adtuk (2. kép). A késő rézkori temető sírjait ismertetjük lentebb. A halom lábánál, attól délre, a 2-3 m-rel alacsonyabban fekvő, lapos, de árvízmentes felületen a késő bronzkori Kyjatice kultúra leleteit találtuk meg a felszínen, kb. 500 m hosszanti kiterjedésben. A területen húzott szondák bizonyították a Kyjatice kultúra településének meglétét. Ez a rész kapta a „telep" nevet. Közvetlenül a halom lába alatt, a szondázások során feltártunk még 2 további szarmatakori sírt is. A halomtól délre mintegy 500 m-re, a késő bronzkori település szélénél húzott szondákkal egy vaskori (szkítakori) temetőre bukkantunk, melyből 8 sírt tártunk fel. Ezt neveztük a „2. temetőnek." Az 1. temető északi széle és a 2. temető feltárt sírjai között a távolság 750 m. A Hörcsögösön végzett ásatások tehát 8 korszak emlékeit hozták a felszínre és 1 további kor jelenlétét állapíthattuk meg. A „halomnak" lapos kúp alakja van, ami az erózió által alakult ki ebben a formában. Közepén háromszögelési pontot létesítettek. A halom vizsgálatát 1960-62 között végeztük. Ennek során a késő rézkori Báden kultúra 14 (15) sírját tártuk fel (3. kép). A feltárást a következő módon folytattuk. 1960-ban, a középponttól délkeleti irányban egy körszelet alakú szondát jelöltünk ki, amely 18 m hosszú volt, és délkeleti részén 4 m szélességet ért el. Ebbe beleesett 4 késő rézkori sír (1-4.). A körszelet északi széléhez csatlakozva még egy további 22 m hosszú 1 m széles kutatóárkot jelöltünk ki, amelyben egy állattemetkezést találtunk. Azután kezdtük meg a halom rendszeres kutatását. 1961ben először a középponttól dél felé egy 20 m hosszú és 2 m széles, nyugat felé pedig ugyancsak 20 m hosszú és 3 m-re kiszélesített kutató árkot húztunk. A déli kutatóárokban egy újabb sírt (5.) találtunk, a nyugati kutatóárokban pedig a középponttól 12 m távolságbanjött napvilágra álló helyzetben a különleges sztélé, sírkő(?). Ezután az égtájaknak megfelelően kijelöltünk 4 db 10x10 m-es szelvényt. 1961-ben összesen 8 sírt tártunk fel (5-12.). 1962-ben nyugat felé 20x5 m-es felülettel megnöveltük az addigi szelvényeket. Ekkor csak 2 sírra (13-14.) és feldúlt sírokból származó leletekre bukkantunk . A halom területén átvizsgáltunk összesen mintegy 550 m

2-es felületet. Sajnos a középső részt ki kellett hagyni a feltárásból a háromszögelési pont miatt, mintegy 8 m

2-nyi területen. Azt azonban megállapíthattuk, hogy a halom középső része egészen az altalajig meg volt bolygatva. Azt is megállapíthattuk, hogy a vékony humuszrétegre hordták fel a halmot, amelyről azonban az erózió erősen lekoptatta a felhordott földet és ezért a halom töltelékföldje a legvastagabb részeken is alig érte el a 110 cm-t. Általában azonban ettől kevesebb volt. Ennek ellenére világosan látszottak a feltöltés nyomai. A halom átmérője 25-30 m lehetett. Azt is megállapíthattuk, hogy a halom felhordásakor több sírt elpusztítottak, mivel a töltelékfóldben több helyen kerültek elő edénytöredékek, amelyek sírokból származhattak (16. kép 2-3), sőt kisebb csomókban égett csontokat is találtunk, s egy esetben egy állatkoponya töredéke jelezte, hogy eredetileg esetleg állattemetkezéshez 58