A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

FRISNYÁK Sándor: Borsod vármegye földhasznosítása a 18-19. században

században is folytatódnak a piac- (és export-) orientált mezőgazdasági ágazatok hagyományos intra- és interregionális kapcsolatai. A 18-19. században a borsodi agrárium termékfeleslegeit az integráns gazdasági körzet (= Felvidék) északi vármegyéiben, a manufaktúra-, majd a tőkés gyáripar termékeit az alföldi makrorégióban értékesítik.

7 Borsod mint vásárvonalas („hegyaljai") vármegye - a Kárpát-medence egyik legfontosabb forgalomgyűjtő és -elosztó helyével - aktív szerepet tölt be a közvetítő kereskedelemben is. A Miskolci-kapu az alföldperemi vásárvonalon olyan kistáj, ahol a centrum-térségből (Pest-Buda) induló ősi közlekedési folyosó („kommunikációs tengely") a Felvidék bányavárosait és empóriumait feltáró Sajó-, Bódva- és Hernád-völgyi utakkal találkozik. A vasút-korszak előtt Miskolc - a „kaputáj" vásárvárosa - lokális szerepkörén túl, a régiók közötti bor-, gabona-, állat-, nyersbőr- és gyapjúkereskedelem országos jelentőségű központja. A kedvező gazdaságföldrajzi helyzet kihat a megye mezőgazdasági termelésére is. A gazdasági kistájak (az erdőgazdasági régiók kivételével) alapvetően önellátók és a piaci versenyhelyzetben is egymást kiegészítő, komplementer jellegű tevékenységet folytatnak. A mikrorégiók egymásrautaltsága és kapcsolata a 18-19. században mindvégig nyomon követhető, nemcsak az árucsere-forgalomban és a munkaerő-migrációban, hanem az extenzív állattenyésztés olyan módszerében és gyakorlatában is, amely a síksági, dombsági és hegyvidéki természetes takarmánybázis váltakozó hasznosítására épül. A mezőgazdasági földalap művelési ágak szerinti megoszlása Borsod területének művelési ágak szerinti megoszlása és kistájankénti szerkezete a társadalom több évszázados környezetátalakító-kultúrtájformáló tevékenységének az eredménye. A gazdasági kiskörzetek strukturális különbségei az agroökológiai potenciál térbeli változatosságát és a termelő ember alkalmazkodását jelzik. A környezetgazdálkodás (= területfelhasználás) azonos természetföldrajzi adottságok és erőforrások mellett hasonló vagy teljesen megegyező az egyes gazdasági kiskörzetekben. A települések határhasználata a makro- és mikroreliefnek megfelelő topográfiai tagolódásban történik. A történeti statisztikai források többféle adatot közölnek Borsod vármegye területéről. 1790-ben Liechtenstern és Link egyaránt 65,5 földrajzi mérföldében (= 3607 km

2

) állapítja meg Borsod kiterjedését. Később ez az adat ismétlődik Lipszky János (1806), Magda Pál (1819) és Fényes Elek (1847) munkáiban is.

8 1850-ben a Magyarország és Erdély törvényhatóságait felsoroló statisztikában 3510 km

2

, az 1865. évi helytartótanácsi adatfelvételezésben 3672,98 km

2

, a 19. század végi összeírásokban 3629 km

2 szerepel Borsod vármegye területeként. Fényes Elek országleírásában a mezőgazdaságilag hasznosított terület nagyságát és művelési ágak szerinti megoszlását is közli.

9 Eszerint 1847ben Borsod vármegyének 34,53%-át a szántó, 6,42%-át a rét, 18,77%-át a legelő, 3,61%-át a szőlő, 0,76%-át a kert és 35,91%-át az erdő alkotja. Borsod vármegye földhasznosítását és mezőgazdasági térszerkezetét az 1865. évi helytartótanácsi statisztika kartográfiai megjelenítésével mutatjuk be.

10 Borsod adatai alig térnek el Fényes 1847. évi közléseitől és csaknem teljesen azonosak a nagyrégió, a 7 Udvari István-Viga Gyula: A javak cseréje, munka és vándorlás Sáros megyében a 19. század közepén. Népi kultúra-népi társadalom. Bp. 1993. 165-200.; Udvari István-Viga Gyula: Jobbágyi kötelességek és életmód Zólyom megyében a XVIII. század derekán. Különlenyomat a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Évkönyvéből VII. Miskolc, 1994. 89-120. 8 Benda Gyula: Statisztikai adatok a magyar mezőgazdaság történetéhez 1767-1867. Bp. 1973. 51. 9 Benda Gyula i. m. 81-82. 10 Sz. n. Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme. Buda, 1865. 100-108. 587