A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

FEHÉR József: Szirmay Antal Hungaria in Parabolis-a

A Hungária in Parabolis címlapja és egy belső lapja Szirmay alapvető tétele - a 18. századi magyar nemesi felfogásnak megfelelően - a magyar élet semmi máshoz nem hasonlítható boldogsága, páratlan volta. Munkáját a korban közismert, Losontzi István Hármas kis tüköréből szállóigévé vált Extra Hungáriám non est vita; si est vita, non est ita (Nincsen másutt élet, csak Magyarországon, ha van is, de ilyen nincs egész világon) megfellebbezhetetlen kijelentés négysoros versben fogalmazott változatával indítja: Ól Földi Kánaán! Európa Édene! Természet tárháza! Mindennek mindene! Beléd zárattatni kívánatos fogság, Mert határidon túl nincs igaz boldogság. Szinte tételszerűen, történelmi példákkal, adomákkal, anekdotákkal szemléltetve folytatódik a magyar föld és a magyar nép jellemének apológiája. Ezek szerint „A magyaroknál ma is többet jelent a nemes szóval adott ígéret, mint az eskü", „A magyarnak nem mestersége az alakoskodás és a szemfényvesztés", „A szabadság mindig első helyen becsült dolog volt a magyaroknál" stb. Az egyes népek, nyelvek különbözőségének érzékeltetésére Szirmay a következő példát idézi: V. Károly császár, a spanyolok királya szokta volt mondani: „Ha Istennel illendő módon akarok beszélni, spanyolul teszem, ha a barátaimmal, akkor olaszul csevegek, a szeretőmmel franciául, az udvari embereimmel angolul, a szilajkodó lovammal pedig németül." E mondásával azt akarta igazolni folytatja Szirmay -, hogy nem minden nyelv alkalmas az emberi lélek mindenféle érzelmének kifejezésére. De kérdezem én: van-e a léleknek olyan érzelme, amely magyar 573