A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

B.KOVÁCS István: Gondolatok Gömör vármegye kialakulásáról

GONDOLATOK GÖMÖR VÁRMEGYE KIALAKULÁSÁRÓL* B. KOVÁCS ISTVÁN Amikor a 9. század végén a magyarok új hazára lelnek a Kárpátok-medencéjében, a Sajó, Rima és mellékvizeik mentén szláv közösségek élnek. Számos jel mutat arra, hogy etnikailag nem egységesek: egyaránt élhettek itt keleti szlávok (fehér horvátok?) és déli, bizonyára bolgárszlávok. írásos adatok és régészeti leletek hiányában csak valószínűsíthető, hogy a magyarok első csoportjai már a 10. század folyamán elérik a későbbi Gömör és Kishont határát. Az északi irányú terjeszkedés legkézenfekvőbb útvonalát a Sajó völgye kínálja. Számolni kell azonban egy másik irányú betelepüléssel is, mégpedig a Mátra déli előteréből a hegységet határoló Zagyva és Tárna mentén. Ez utóbbi útvonal emlékét még Anonymus mester műve (1200 k.) is őrzi. 0 Szovárd és Kadocsa vezérekkel, valamint Huba fejedelemmel foglaltatja el a vidéket. A Zagyva menti Pásztótól indulnak észak felé, majd a Hangony vize mellett lovagolva a Sajónál érik el Gömör vár részeit. Itt, átkelve a Hangonyon, nyugati irányban indulnak tovább Nógrád vára felé. Gömör várának az említése nyilvánvaló anakronizmus. Szerzőnk ez esetben alighanem korának viszonyait vetíti vissza. Ami viszont figyelmet érdemel: nem ír Gömör várának az elfoglalásáról. Vonul(tatá)suk iránya szemmel láthatóan azt a legkorábbi gyepű-, azaz határvonalat vetíti elénk, amely a Mátra északi előterében, a későbbi Erdőhát, Medes, Karancs és Bucsony gerincén húzódott. Fontos vízválasztó ez a táj a Tisza-vidék és a Duna mente határán. Míg a déli folyású Zagyva és Tárna, valamint az észak-északkeleti irányban tekergő Gortva és Macskás a Tisza vízgyűjtőjéhez tartozik, a Medes nyugati oldalában és a Bucsonyban fakadó vizeket az Ipoly közvetítésével már a Duna fogadja be. A legkorábbi gyepűvonal őrzésére a Mátra déli előteréből, az Abák kabar szállásterületéről érkeznek az első rajok. Török(ös) nyelvükre számos hely- és személynév emlékeztet (Ajnács, Sőreg, Ühér-domb, Simard, Itemer, Texe...) és az egykori határőrség is megbízhatóan adatolt (pl. Kopuusfeu = Kapusfő 1240-ből Csorna határában, de meggondolandó pl. Guszona nevének ilyen jellegű értelmezése is, hisz a „guszonya" tájnév annyit jelent, mint nyersfából sodort szorító gúzs). Érdemes itt közbevetőleg megjegyezni, hogy a jórészt vulkanikus kőzetekből felépülő, erdős, vízszegény táj - amelyre a „medes" szavunk is utal (a régi magyar nyelvben azt jelenti: vízben szegény, száraz - a helyi Mede családnévben és „meddő" kifejezésünkben is él) - élesen különbözik az északról szomszédos Rima-medence földrajzi képétől. A táj népének társadalmikulturális jegyei évszázadok múltán is eltérnek a Rima menti magyarság ez irányú hagyományaitól. Ezeknek a 10. században idetelepített határőröknek az utódai a 13. század első felében már úgy kerülnek elénk, mint a távoli Vág mentén fekvő bolondóci várispánság * Előtanulmány. A részletesebb kifejtést és indoklást, az irodalmi hivatkozásokkal együtt az előkészületben lévő nagyobb tanulmány tartalmazza majd. 489