A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

PUSZTAI Tamás: Kora újkori kerámia az egri ferences templom területéről I.

A párhuzamként hozott ábrázolás alapján kenyérsütő kemence alkatrészeiként is rekonstruálható három egri tárgy egy nagyobb termelékenységű, helyhez kötöttebb kemence része lehetett.

18 Magyarország török által elfoglalt területeiről hasonló kemencét nem ismerünk. Az 1529-ben Bécs alatt állomásozó török sereg táboráról készített rajzán Barthel Beham négy, helyhez kötött kenyérsütő kemencét is ábrázolt (Waissenberger 1982, 8; 1. kép). A kemencéket földhalomba vájták vagy földből építették. Boltozott, tetejükön a távozó füst számára kerek lyukat figyelhetünk meg. Ezekhez a kemencékhez nem tartozott agyagból készített kürtő vagy hengeres kémény. A török és közel-keleti területek néprajzi irodalmából ismert a kenyérsütés egyik jellegzetes eszköze, a tandir. Tandirra utaló töredékek nem ismertek a hódoltság török leletanyagából. Bemutatásával a magyarországi török leletanyagban esetlegesen előkerülő darabjainak meghatározását kívánom szolgálni. A tandir a török néprajzi irodalom alapján a kenyérsütésnek egy igen elterjedt eszköze.

19 Az elnevezés sémi eredetű, kemencét jelent (Gunda 1961, 219). Ez a sütőeszköz az egész Közel-Keleten elterjedt (Gunda 1961). Leírását Mürsel Köse és H. Zübeyr Kosay tanulmányai alapján adom közre. (Köse 1965, 3714-3719; Kosay 1957).

20 A tandir egy csonkakúp alakú, átlagosan 60-75 cm magas, alul 50-60 cm, fölül 30-35 cm átmérőjű, égetett agyagból készült tárgy (van azonban 100-110 cm magasságú is). Fölső része nyitott, de lefedhető, alul, a levegő számára egy 15-20 cm magas nyílás található (6. kép 1-3). Kis, közepes és nagy tandirt különböztetnek meg, bennük fával vagy szárított trágyával tüzelnek. A kis tandirt gyakran fűtés céljára, vagy tetejére helyezett edényben, vízmelegítésre is használják. A „lavas ekmek" nevű lepénykenyeret a nagy tandirban sütik. A lapos, ovális tésztát két sorban a tandir felforrósított belső oldalára tapasztják (6. kép 1), majd tetejét lezárják. A kisült kenyereket egy bot segítségével választják el a kemence falától. A tandir hús sütésére is alkalmas. Ezt az agyagból készült sütőalkalmatosságot többnyire nők készítik. Teljes magasságáig a földbe áshatják, vagy, ha a felszínen áll, földdel vehetik körül (6. kép 2-3). A ház annak a részének, ahol a tandir található, ashane, vagy tandir evi a neve. A dolgozatban bemutatott leletanyag kis mennyisége miatt elégtelen Eger török kerámiájának, a település és a vár hódoltságbeli szerepének részletesebb jellemzésére. A feltételezett kemence égetett agyag alkatrészei kiegészítik a hódítók mindennapjaira vonatkozó ismereteinket, ugyanakkor az említett miniatúrával való párhuzam a kisebb török palánkok közül kiemelkedő településnek és várnak a török birodalom központi területeivel való kapcsolatait is mutathatja. Az itt előkerült új kemenceforma Eger történeti adatokból már ismert hódoltság kori kiemelkedő szerepének régészeti vetületeként is értelmezhető, ami a várban és a településen előforduló leletanyag tipológiai összetételében, a lelettípusok változatosságában nyilvánulhat meg. További vizsgálatokat igényel, hogy hasonlóan a redukált égetésü szürke, befésült díszű korsótípusnak a vár ismert leletanyagában való, jelentéktelennek tekinthető mennyiségéhez, az egyéb balkáni kapcsolatokat mutató tárgyaknak (pl. sütőharangok) az egri török leletanyagon belüli előfordulása és aránya mennyiben hasonlítható össze más török lelőhelyek leletanyagának összetételével, és mennyiben vethető össze a történeti kutatás Egerre vonatkozó eredményeivel. 18 A párhuzamként idézett miniatúrán ugyan egy hordozható kemencét látunk, de ez nyilvánvalóan csupán az esemény - a mesterségek felvonulása az isztambuli Lóverseny-téren - jellegéből adódik, melyet a festő megörökített. 19 A tandir kezdetleges formájában földbe mélyített gödör, veremszerű tüzelőhely {Gunda 1961, 219). 20 A 6. kép 1-3 rajza az ő tanulmányaik ábrái alapján készült. 483