A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

PUSZTAI Tamás: Kora újkori kerámia az egri ferences templom területéről I.

besimított, fésűs girlandoid díszítés, nem a hódoltság török településeinek és várainak egyik legjellegzetesebb, fentebb meghatározott redukált korsóformáját, hanem a kora újkori magyar települések némelyikénél is megjelenő formát mutatnak: kevésbé hasasak, a kiugró váll hiányzik, a nyak rövid, a száj kúp formájú, rajta szűrőlyukak találhatók. A vállból kiinduló kiöntőcső a száj magasságáig ér, a kiöntőcsövet a szájjal egyenes, tömör tag köti össze. A nyakon vonaldísz, fala sikált.

10 Annak ellenére, hogy a kutatók egy része, a fekete, redukált égetésű kerámia magyarországi megjelenésének vizsgálata során hangsúlyozza e típus késő középkori általános meglétét Kelet- és Közép-Európában (Szabadfalvi 1986, 10), aló. század elején, az ország déli területein földbe kerülő képviselőik elsősorban déli, balkáni kapcsolataikat valószínűsítik. Sarosácz Györgynek, a mohácsi fekete kerámiát vizsgáló dolgozatában kifejtett véleménye szerint, a redukált égetésű, fényezett korsók Mohács környéki, török hódoltság előtti előfordulása a Balkánt meghódító törökség elől északra húzódó délszláv népcsoportokkal hozható kapcsolatba (Sarosácz 1972, 80-83). Ha elfogadjuk Sarosácznak ezt a feltevését, akkor e korai csoport jelentősége a délszlávság által készített kerámia változásai tekintetében jelentős, hisz e magyar területeken előforduló reliktuma még a török és balkáni kerámiakészítési hagyományok (formák és díszítések) egymásra hatása előtti állapotát őrizhette meg a balkáni redukált kerámia egy csoportjának. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk azt a lehetőséget is, hogy a két csoport formai és díszítésbeli különbségei az eltérő kronológiai helyzet mellett az eltérő balkáni területek kerámiakészítési hagyományain belül meglévő belső, területi különbségekből is adódhatnak, azaz a magyarországi hódoltság és az azt megelőző időszak redukált, fényezett kerámiája a Balkán más-más területeivel mutatna kapcsolatot. A korai fázis törökök elől északra húzódó balkáni elemekkel való kapcsolatának azonban e lehetőség figyelembevétele sem mond ellent. A korai fázis magyarországi kapcsolatai (továbbélése) tekintetében sajátos kép mutatkozik. Kora újkori párhuzamait az Alföld magyar településásatásairól, így TúrkeveMóricról és Muhiból is ismerjük.

11 A szürke kerámia hódoltság kori fázisának a bemutatott egri töredéken is látható befésült girlandoid dísze pedig, mint említettem, elsősorban a török által megszállt területekre jellemző. E kerámiának fentebb tárgyalt két fázisa Magyarországon tehát mind eredetét, mind továbbfejlődését tekintve, eltérő kapcsolatokkal is rendelkezhet. A szürke kerámia „második" (hódoltság kori) csoportjának élete és utóélete területenként változó. Mohácson - mely település tágabb környezetében, így a Duna menti kisebb palánkok területén a redukált, fényezett, befésült girlandoid díszes korsók a hódoltság alatt megtalálhatók -, minden bizonnyal az igen erős balkáni kereslet miatt a 18. században is megőrzik e kerámiakészítési hagyományokat.

12 Ezzel szemben Egerből már települő népcsoportok jelentik. Ezek közül a legkevesebbet az első hullám régészeti leletanyagáról tudunk (Gerő 1985, 199). Elképzelhető, hogy a redukált égetésű kerámia e korai képviselői az első délszláv hullám leletanyaga egy részeként is értékelhetőek. 10 Az edénytípus leírása: Sarosácz 1972, 82. 11 Az első fázis leírt korsóformájának jellegzetes vonásai, illetve a befésült girlandoid dísz hiánya jellemzi a Méri István által Túrkeve-Móric településről közölt (Méri 1954, XXXV.t. 5. sz. tárgy) korsót, valamint - csonkasága ellenére - ilyen lehetett a Muhi középkori mezőváros területén 1995-96-ban általunk feltárt sl601. sz. kút egy korsója (a szerző ásatása, közületien). Jellemző mindkét településre (legalábbis TúrkeveMóric esetében is feltételezhető), hogy e korsótípusból előkerült leletek aránya a korabeli kerámiatípusokkal szemben igen kicsi. Feltehetően mindkét településre importként kerültek. 12 A mohácsi kerámia hódoltság korban gyökerező balkáni formáira hívja fel a figyelmet Kovács 1984,40. 477