A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

PAPP Ildikó–BABCSÁN Norbert–KOVÁCS Árpád: Kora újkori kerámiamázak (Az ónodi és muhi feltárások kerámiamázainak anyagtudományi elemzése)

2. ábra. Égetőkemence (Kardos Mária: Primitív fazekasság) A MUHI ÉS ÓNODI LELET CSERÉPTÖREDÉKEINEK VIZSGÁLATA A cseréptöredékek eredete Az agyagedények az Árpád-kortól kezdve szinte kizárólag korongozással készül­tek. Ekkor azonban a korong még csak az edény peremének és oldalának simítására szol­gált. Az edény maga összetapasztott agyaghurkákból készült. A fazekastermékek anyaga egyre finomodott, a XIV. században már gondosan előkészített, jól iszapolt, a színük kezdetben általában fekete, barna és szürke volt. A fehér, sárgásfehér kerámia a XII. szá­zadtól jelenik meg. Az ólommáz - vagy más néven lágyított máz - a késő középkorban a XIV. és XV. század második felétől jelenik meg eleinte zöld, sárga, majd sárgásbarna színben. A Miskolci Egyetem Anyagtudományi Intézete számára a Herman Ottó Múze­um Muhi középkori mezőváros régészeti feltárásának mázas kerámiai leletei közül húsz cseréptöredéket adott át. A vizsgált leletek Muhi középkori mezőváros 1995. évi feltárá­sai során kerültek elő az M30/41-sz. régészeti lelőhelyen. Az általunk vizsgált leletanyag régészeti szempontú értékelése ugyanezen kötetben Tomka Gábor tollából. Míg a Nem­zeti Múzeum négy ónodi mintát adott át vizsgálat céljából. A vizsgált cseréptöredékek mázainak leírása A cseréptöredékek vizsgálata szemrevételezéssel kezdődött. A megfigyelt jelleg­zetességeket az 1. és a 2. táblázat tartalmazza. 452

Next

/
Thumbnails
Contents