A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

TOMKA Gábor: Közép és kora újkori településrészlet Mohi mezőváros belterületének peremén (Jelentés az M-30-as autóút 41. számú lelőhelye I. és IV. munkahelyének régészeti feltárásáról)

kora újkorra tegyük (3. kép 12). A homokos soványítású és mázatlan töredékek valószínűvé teszik, hogy az árkokat már a mázhasználat elterjedése előtt betöltötték. A legvalószínűbbnek a leletanyag alapján a 2. és 4. számú periódusok közé sorolás tűnik, 15. századi vagy 16. század első felére tehető abszolút datálással. Téglalap alakú bekerítés (ol5) A felület északkeleti részén elhelyezkedő árok szélessége 45-120 cm között változik, keskenyebb része délkeleten van. Az altalajba az árok mindössze 20-30 cm-re mélyül, betöltése szürkésfekete, agyagos humusz, kevés faszén- és mészdarabkával keverve. Az ol5 későbbi árkokkal és átjáróval (?) tagolt betöltését sl9, s97, slOO, slOl, sl04 stratigráfiai egységekként jelöltük. Az árok a megfigyelt terület északnyugati végén észak felé kanyarodik, folytatását a 35-ös út miatt nem kutathattuk; megfigyelhető délkeleti vége közel derékszögben északkeleti irányba fordul, azonban itt olyannyira elsekélyedik, hogy a szántás az árok alját is elbolygatta, így a délkeleti oldal tovább nem volt követhető. A sarkok nyomai miatt délnyugati oldalnak tartható árok a déli saroktól kb. 7 m-re 1 m hosszú szakaszon hiányzik. Az egykor elkerített terület méretét a csekély maradványok alapján is megbecsülhetjük: Az árok nyugati és déli sarkától közelítően északkeleti irányba futhatott az északnyugati és a délkeleti árok. A létesítmény északkeleti határát a vízfolyás medre jelölhette ki. Az így kiegészített bekerített terület nagysága mintegy 380 m

2

, kerülete kb. 85 m volt. A létesítmény feltárt részén épület nyomára nem bukkantunk. A fenti megfontolás alapján az ol6 betemetését követő, annak betöltését metsző ol5 árokkal határolt kert tartozik a negyedik periódushoz. E periódus bekerített létesítménye többé-kevésbé az első helyén emelkedett. Az elkerített terület a második periódusnak kevesebb, mint fele, az árok sekélyebb, ingadozó mélysége talán kevésbé gondos munkára utal. Kérdéses a délnyugati oldalon megfigyelt hiátus értelmezése: lehetett bejárat is, de az árok sekélysége miatt nem lehetetlen, hogy az ezen a szakaszon kevésbé mélyen kiásott árkot a szántás teljesen tönkretette. Ha bejárat volt, akkor feltűnő, hogy szélessége még a jelentkezési szinten is csak 1 m. A felszínen a nyílás 80 cm-nél aligha lehetett szélesebb; ez esetben azonban nagyobb állatok áthajtására alkalmatlan volt. A hulladék csekély mennyisége és az épületek hiánya továbbra is gazdasági jellegű, állandó tartózkodásra igénybe nem vett létesítményt valószínűsít. Az árokból előkerült kerámiatöredékek részben késő középkori jellegűek voltak, de előkerült több mázas fülesfazék töredéke is (3. kép 13-14). A mázas kerámia jelentős aránya miatt, figyelembe véve a 5. periódus keltezését, az árok betöltésének korát a 16. század második harmadára valószínűsíthetjük. Téglalap alakú bekerítés cölöpszerkezetes épülettel (06, olO, ol2, ol4, ol7, o20, o21) A legtöbb objektum és a legnagyobb mennyiségű leletanyag ebből a periódusból származik. A fentebb bemutatott kertek helyén terült el az ol7, ol4, ol2 árkokból, az 06 cölöpszerkezetű épületből, valamint az olO, o20 és o21 gödrökből álló komplexum. Az ol2 árkot a meder szélétől tudtuk megfigyelni. Délnyugati irányban a meder partja mentén halad, majd derékszögben északnyugat felé fordul és az 06 cölöpszerkezetű épület déli sarkánál ér véget. Az árok fekete humuszos, helyenként faszéntörmelékkel és mészrögökkel kevert betöltése az s85, slll, sl 13 számokat kapta. Az árok átmetszete V alakú, szélessége jelentkezési szinten 40-80 cm között változott, az altalajba 70 cm-re mélyült. Az árok az o6-hoz közeli részén a munkahelyen szokatlanul nagy mennyiségű leletanyagot tartalmazott. E szeméttel feltöltött árokszakasz elszántott felső része mutatkozott a terepbejárás kiugróan sok leletet tartalmazó 11/93 négyzetében és a humuszban megfigyelt s2 leletsűrűsödésében. 424