A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

TOMKA Gábor: Közép és kora újkori településrészlet Mohi mezőváros belterületének peremén (Jelentés az M-30-as autóút 41. számú lelőhelye I. és IV. munkahelyének régészeti feltárásáról)

V-alakban szűkül, alja ívelt. A sárga homokos, helyenként agyagos altalajba 30-50 cm-re mélyülő árok ásásakor helyenként a sárga altalaj alatti kavicsos réteget is elérték. Az árok által közrefogott, közelítően téglalap alakú terület hosszabb oldala északnyugat-délkelet irányú. A nyugati, déli és keleti sarkoknál az árok szakaszai közel derékszöget zárnak be (az északi sarok a jelenlegi 35-ös út alatt helyezkedik el). A téglalap szabályosságát az északkeleti oldal girbegurba vonala töri meg. Ha feltesszük, hogy az ásatási területen kívül az északnyugati oldalon az árok a megfigyelt irányt tartja, az északkeleti oldalon pedig a meder mentén a délnyugati oldallal párhuzamosan fut, akkor az északi sarok közelítően a korábbi körárok ívére kerül, a befoglalt terület kb. 970 m

2

, a kerület mintegy 140 m. Az ol3 által közrefogott területen építmény nyomait nem sikerült rögzíteni. Mivel az ol5 és ol3 szuperpozícióját nem vizsgálhattuk, és más objektumokkal fennálló viszonyuk sem határoz meg kronológiai különbséget köztük, e két árok időrendi sorrendjének megítélésében a stratigráfia módszerét nem használhatjuk. Felhasználhatunk viszont két, a stratigráfiai megfigyelésnél gyengébb bizonyító erejű módszert: a tájolások, valamint az előkerült leletanyag összevetését. A két árok enyhén eltérő tájolása, különböző mélysége, valamint az, hogy a 35-ös út alatti metszésponttól délre ol5 elkanyarodik, az árkok egykorúságát valószínűtlenné teszi. Ha feltesszük azt a - nem nyilvánvaló - tényt, hogy az egymás után használt kerített területek tájolása és alapterületük nagysága egy irányban, sort alkotva változik, akkor meghatározhatjuk a periódusok egymásutániságát. Mivel az ol5 által közrezárt terület mérete az 1. periódus létesítményéhez hasonló, tájolása pedig közelebb áll o 13-hoz, mint a stratigráfiailag bizonyítható utolsó periódushoz, ezért valószínűbbnek tarthatnánk, hogy ol5 korábbi, mint ol3. Más részről, a leletanyag ennek ellenkezőjét látszik igazolni: o 15-ben a leletanyag nagyobb részben a kora újkorra datálható kerámiatöredékeket tartalmaz, míg ol3 leletei, egy kivétellel késő középkoriak. Ebből az árokból Nagy Lajos király CNH II. 89. számú vereté is előkerült.

2 Természetesen az utoljára készített tárgy pusztulásának kora adja az objektum betöltésének terminus post quem-ét, de mivel az egyetlen, kevesebb mint 4 cm

2 -en belül mázas kora újkori kerámiatöredék az ároknak abból a részéből került elő, mely közvetlenül az utolsó periódus által elrombolt szakasz mellett van, így valószínűsíthető, hogy abból keveredett megtalálási helyére, ezért az ol3 datálására nem alkalmas. Mivel a két módszer közül esetünkben, mikor az egykori létesítmények elhelyezését és méretének megválasztását általunk nem megfigyelhető okok determinálják, az utóbbit gondolom megbízhatóbbnak, a fennálló bizonytalanság ellenére a továbbiakban ol3-at a 2. periódushoz, ol5-öt a 4. periódushoz sorolom. A fent említett töredéken kívül az árokban lelt kerámia késő középkori jellegzetességeket mutat. A leginkább értékelhető, fehér anyagú fazéktöredék többszörösen tagolt, robusztus peremű (3. kép 11). A szerecsenfejes dénár és a kerámiatöredékek alapján az objektum abszolút datálását a 14. század második felére vagy a 15. századra kell tennünk. A második periódus bekerített területe magában foglalja a megelőző periódus elrekesztését oly módon, hogy a korábbi elrekesztést délkeleti és déli irányban bővítették. A kör alaprajz helyett azonban közelítően téglalap alakú a bekerítés, amit talán valamiféle szabályozással hozhatunk összefüggésbe. Az árok alakja szabályosabbá vált, a nyílegyenesen futó oldalak közel tökéletes derékszöget zárnak be. A gondos munkát csak az északkeleti oldalon váltotta fel szabálytalanabb, aminek okát minden bizonnyal a meder2 Az érme meghatározását Tóth Csabának köszönöm. 422