A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

FELD István: A monoki reneszánsz kastély

3. kép. A kastély emeleti alaprajza a falelválásokkal és a korábbi nyílásokkal Az írott forrásoknál gazdagabb ismereteink vannak magáról az épületről, amely maga is fontos történeti forrás. Az említett tanulmányok és az Országos Műemlékvédelmi Hivatal gyűjteményeiben őrzött rajz- és fényképanyag alapján megállapítható, hogy G. Krámer Márta az épület külső és belső falfelületei vizsgálata során számos elfalazott nyílást és festett vakolatréteget tárt fel, de az egyes falazatok, falelválások és az összefüggések elemzésére nem vállalkozott. így a ránk maradt dokumentációs anyag nem értelmezhető mindig egyértelműen. A falkutatás során az épület keleti, bejárati homlokzata északi felén, a mai emeleti és földszinti ablakok közötti sávban két, egyszerű kymatagozatos kőkerettel rendelkező reneszánsz ikerablak került elő. Teljes kibontásuk a mögöttük húzódó földszinti boltozatok miatt nem volt lehetséges. Úgy tűnik, egykorúak voltak a homlokzat falszövetével, felületükön fekete festés nyomait figyelték meg. Tőlük délre, hasonló magasságban további nyílás(ok) maradványait találták meg, már kőkeret nélkül (4-6. kép). A mai főpárkány alatt festett, fekete-fehér ún. futókutya díszítésre bukkantak. Ennek a jelenlegi ablakokhoz való viszonya nem ismert - a kutató különösebb indoklás nélkül a 17. századra keltezte.

16 A földszinten a barokk kőkeretes ajtó mellett közvetlenül egy lőrést bontottak ki, hasonlóan a homlokzattal egybeépült keleti, kiugró épületrész északi falához, ahol alul két kilövőnyílás került elő. Az utóbbi keleti falában a földszinten egy nem tisztázott ablakot is találtak (2., 4. kép). következik északra nyilo Palota... abbul nyilik oldalt bolt..." (fasc. 104/50.) 16 G. Krámeri. m. 99. 407