A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
FELD István: A monoki reneszánsz kastély
hosszasan sorolhatnánk az egyes hegyaljai mezővárosok máig sem eléggé ismert épületeit, ahol kisebb-nagyobb műemléki munkákra került sor. 8 Feltűnő azonban, hogy - tekintve e műemlékek számát és a kutatásukra-védelmükre fordított anyagi és szellemi energia nagyságát - a róluk rendelkezésünkre álló ismeretanyag milyen szegényes. A felsorolt munkák eredményei még csak ritkán kerültek részletes közzétételre, s ez ugyanúgy áll az újabb, mint a régi kutatásokra, helyreállításokra. Az utóbbiak közül különösen figyelemre méltó a monoki ún. régi vagy kiskastély, a falu központjában, a plébániatemplomnak is helyet adó kiemelkedésen, tornyos kerítésfalon belül álló, mintegy 22x16 m-es kiterjedésű, zárt tömböt képező emeletes épület, melynek nyugati sarkából kerek toronyépítmény, átellenes részéből pedig egy négyzetes épületrész nyúlik ki (1-3 kép). Ez ugyanis az egyetlen olyan álló nemesi lakóhely a megyében, amelynél nem megalapozatlanul tételez fel az eddigi kutatás egy, a 16-17. századot megelőző, tehát késő középkori eredetet. 9 Az előzőekben említett helyreállítása kapcsán G. Krámer Márta művészettörténész végzett itt falkutatást, amelyhez azonban nem járult ásatás. A kutató megfigyeléseit csak rövid, kizárólag fényképes dokumentációt tartalmazó tanulmányban tette közzé. 10 Ebben áttekintette a birtokos családokra vonatkozó, általa ismert adatokat, amelyeket azóta is csak a korai időszak vonatkozásában bővítettek Szűcs Jenő kutatásai 11 - egy, a késő középkorra és a korai újkorra vonatkozó alapos levéltári kutatás még várat magára. Az mindenesetre biztos, hogy a Kézai Simon szerint Csehországból bevándorolt Bogát és Radvány utódai közül a korábban megszerzett birtokukról magát Luciáknak nevező család - egy 1407-ben átírt oklevél szerint - 1273-ban kapta IV. Lászlótól Monokot, amely eredetileg zempléni várföld lehetett. Az adományos Symon de Lwch, azaz Simon comes a század közepén még Lúcon lakott, csak fiai és unokái vették fel a de Monak, azaz Monoki nevet s váltak alapítói egy évszázadokig itt élő s Zemplénben igen tekintélyes családnak. Az adomány családi jellegét jelzi, hogy nem szerepel a Monoki és a vele rokonságban álló Szadai család 1287. évi. birtokosztályában. A Bogát-Radvány nemzetséget ekkor már elsősorban csak a szerencsi bencés monostor közös kegyurasága fűzte össze, 1321-ben a Monakiak - és a belőlük kiágazott Dobiak - mellett a Lúciak, a Szadaiak, a Cselejtiek, az Izsépiek és a Morvái-Rákóczi családok osztozkodtak rajta, s a közösség megvolt még 1380-ban is. 12 A 14. században élt Monakiak közül a nemzetség korai történetét feldolgozó Karácsonyi János Lászlóról és annak négy fiáról számol be. Közülük az 1394 előtt meghalt Mihálynak Nagy Lajos király szolgálatában szerzett, közelebbről nem ismert érdemeiről tudunk. Testvére, Simon 1345-ben a nádor bírságszedője volt. 1380 körül több mint öt 7 Az eredmények első közzététele Féld István-Szekér György: A golopi késő reneszánsz kastély. Megjelenik az előkészületben lévő, Koppány Tibor hetvenedik születésnapjára című tanulmánykötetben. 8 Összefoglalóan ezekre mindeddig csak: Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke IVII. Miskolc, 1992. 9 Tornanádaska vagy Edelény esetében ui. semmiképp sem bizonyított egy középkori épület megléte, 1. minderre Joó Tibor. Kastélyok, kúriák Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (1978-79) 30-37., 1. továbbá ugyanazon szerzőtől: Kastélyok, kúriák, udvarházak és polgárházak. Műemlékek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Szerk.: Dobrik István etc. Miskolc, 1987. 33-41., jó példájául annak, hogy korai kastélyaink vizsgálata - alapos régészeti kutatás nélkül - alig haladja meg a hipotézisek gyűjteményét. 10 L. a 3. jegyzetben említett munkákat, melyek szövege lényegében megegyezik egymással. A továbbiakban a Magyar Műemlékvédelem évkönyvben megjelent munkára hivatkozunk. 11 Szűcs Jenő: Sárospatak kezdetei és a pataki erdőuradalom. Történelmi Szemle XXXV (1993) 4345. 12 Uo. 404