A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

GEDAI István: Román kori éremművészet Árpád-házi pénzeken

is kitűnőnek tartunk, s ugyanide sorolandó épülettel kombinált figurális ábra is (CNH.I. 331.; 56. kép). A fej ábrázolások általában sokkal sematikusabbak, bár finomabbak is előfordulnak (pl. CNH.I. 319; 57 kép). Általában hátlapi ábrák között fordulnak elő a már említett bécsi dénárok hatásának betudható, főként különböző állat- és szörnyfigurák. Meg kell azonban állapítani, hogy a magyar veretek sokkal gondosabban megmunkáltak, nemcsak a lapka pontos körülvágásában, hanem a verdéi tervezésen és kivitelezésben, általában a művészi munkában. Ilyen éremképek a már említett CNH.I. 326-on (vö. 52. kép) kívül pl. a CNH.I. 320., 322-325. (58. kép), 330. (59. kép), 331-333. stb. A pénz jellegéből adódik, hogy gyakran - legalább az egyik oldalon - az éremkép igen egyszerű ábra (pl. kereszt), sőt néha csak felirat. Ez azonban távolról sem jelenti ezeknek művészi leértékelését (pl. CNH.I. 285; 60. kép). Az utolsó Árpád-házi király, III. András pénzverése tematikában semmiben nem különbözik az előző két uralkodótól, több ott tett megállapítást ide is vonatkoztathatunk. Mégis külön tárgyaljuk, mert az ábrák általában finomabbak, sőt néhány fejábrázolás már a portré fokát is elérte: CNH.I. 362., 371., 373. (61. kép), 375. (62. kép), 378. Külön tárgyalandóan kell megemlíteni néhány más ábrát is, az olyan egyszerűt, mint pl. a kettős kereszt, amely a maga egyszerűségével tűnik ki (CNH.I. 375.; 63. kép, 376.; 64. kép). A magyar pénzverés egyik sajátossága volt a pénzverési jog kizárólagos királyi felségjoga. A német-római császárságban ezt a jogot a császár előbb a nagyobb, majd kisebb tartományuraknak, egyházfőknek, városoknak eladományozta. Magyarországon ez nem következett be. A már említett 11. századi hercegi pénzverésen kívül azonban meg kell említeni a 13. század első felében megindult báni pénzverést. Szlavónia bánja ugyanis előbb Pakrácon, majd Zágrábban királyi dénártól eltérő külön pénzt veretett. Ám ez mégsem jelenti a pénzverési jognak, mint kizárólagos királyi felségjognak megsértését, körirata ezt nyilvánvalóvá teszi: MONETA REGIS P SCLAVONIAE, tehát a bán ezt királyi pénzként verette a szlavón tartomány részére. Verésének gazdasági oka volt. Említettük az ezüstdénár válságát: az évi kényszerbeváltás a kereskedelmet erősen sújtotta. Egyik, ezen javítandó kísérletnek tekintjük a báni pénzverést: ezt ugyanis jobb pénzláb szerint verték és nem esett az évi kényszerbeváltási rendszer alá. A szlavón dénárok éremképe állandó volt: egy kettős kereszt, alul két koronás fővel képezte az előlap éremképét, s itt a kereszt szárainál voltak az uralkodó királyra vonatkozó jegyek. A hátlap Szlavónia címerállatát, a nyestet ábrázolta; körötte a már említett felirat (65. kép). A szlavón dénárok szerepe csak a 14. század közepe táján szűnt meg. Leegyszerűsítve általában azt lehet mondani, hogy az Árpád-kor egyetlen pénzverdéje Esztergomban volt. Ám - láttuk - kétségbe vonható, hogy az első verde valóban Esztergomban volt-e, vagy esetleg Székesfehérvárott. A hercegeknek ugyancsak önálló pénzverdéjüknek kellett lenni és ez nem lehetett Esztergomban. így az esztergomi verde kizárólagossága csupán a 12. századra vonatkoztatható, ha csak fel nem vetjük itt is, hogy III. Béla rézpénzei máshol is készülhettek. A 13. században - mint említettük - a szlavón dénárokat előbb Pakrácon, majd Zágrábban verték. A 13. században a királyi pénzek sem kizárólag Esztergomban készültek, a század közepén felállították a budai verdét,

28 s az esztergomi pénzverők az év egy részében Budára jöttek pénzt verni. A budai és esztergomi verde azonban egy kamarai igazgatás alatt állt. Sajnos -jelenlegi ismereteink szerint - a pénzeken nem tüntették fel, hogy az esztergomi, vagy a budai verdében készültek-e. 28 Huszár Lajos: A budai pénzverés története a középkorban. Budapest, 1958. 359