A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

SIMÁN Katalin: Bifaciális eszközök Korlát-Ravaszlyuk-tető lelőhelyen

Hasonló korú a Jankóvichien ipar,

13 melyet szintén a levélhegyek megléte jellemez. Ezt az ipart azonban egyértelműen kizárhatjuk a lehetőségek sorából, mivel erre a levallois technika mellett az a jellemző, hogy a levéleszközöket szilánkon állították elő. Korban a következő megfontolásra érdemes ipar a Szeletai. Ennek magyarországi változatával ebben az esetben nem sokra megyünk, hiszen a Szeleta barlang felső rétegének anyagában a szépen kidolgozott vadászeszközök jelennek meg, a vadásztanya funkcióinak megfelelően.

14 Ezek az eszközök sem formailag, sem kidolgozásban, sem a retusálás módjában és intenzitásában nem hasonlíthatók a korláti anyaghoz. Sokkal inkább tekinthető hasonlónak a morva szeletai anyag. Mind a levéleszközök arányában, mind a kísérőipar tekintetében azonos vonásokat találtunk.

15 Megemlíthetjük még a Hont-környéki lelőhelyeket, ahol szintén kerültek elő levéleszközök,

16 ezek azonban sem formájukban, sem típusukban, sem kidolgozásukban nem jöhetnek számításba. A levéleszközök következő megjelenési időszaka a neolitikum. Ebből a korszakból Magyarországon a kisméretű bifaciális kidolgozású levélhegyek ismeretesek. Sajnos a kutatás meglehetősen kevés figyelmet szánt az őskori lelőhelyeken előkerülő kőeszközökre, és az utóbbi tizenöt év kutatása sem pótolhatja a száz év munkája során megsemmisült adatokat. Ez még inkább igaz a bronzkorra. Rendkívül tanulságos a Polany Kolonie bánya- és műhelytelep feldolgozása,

17 ahol a kutatástörténet ugyanúgy különböző korokba sorolta a leleteket a középső paleolitikumtól a mezolitikumig, mint a korláti anyagot. Végül az 1972-es ásatások tisztázták, hogy az egész bánya, a telep és a hozzá tartozó ipar a neolitikum végére, a bronzkor elejére tehető. A leletanyagában jócskán található bifaciális megmunkálású darab, melyek egy részét a szerző középső paleolit tipológiára támaszkodva írja le, hangsúlyozva, hogy csupán hasonlóságról van szó. Az eszközöket elsősorban baltának és sarlónak határozza meg. Hasonló, bifaciális kidolgozású eszközöket találhatunk egész Európában a neolitikum és a bronzkor időszakából Angliától a Fekete-tengerig.

18 Végeredményben két olyan időszak van, melynek anyagához hasonlítható a korláti leletanyag. Az egyik a morva szeletai ipar, a másik pedig feltehetőleg a bronzkor időszaka. A lelőhely teljes egészét tekintve hozzá kell tenni az eddigiekhez, hogy bármennyire is eltérő mélységben kerültek elő leletek (40 cm és 1,5 m között), a műhelyfoltok egyrétegűek, a mélységeltérések a telep elhagyását követő földfelszíni változásokból adódnak. A bifaciális darabok szóródása megegyezik a többi leletanyag szórásával, úgy tűnik, hogy azzal szerves egészet alkot. A kísérő iparban a pengetechnika dominál, az eszközök közt az eseti retusált szilánkokat és a kaparókat leszámítva felső paleolit típusok dominálnak. Kerámia csak a műhelyfoltok feletti humuszból került elő, igen kis mennyiségű, köztük egészen friss darabok is. A műhelyek szintjében sem kerámia sem csont nem volt. Tüzelésre csak elszórt széndarabkák utaltak. A korláti nyersanyag lokális jellegű, a környéken minden korszakban használták. A Miskolc-környéki lelőhelyeken, elsősorban az Avason egy-két darabról feltételezhető, hogy innen származik. A műhelyben talált, nem lokálisan gyűjtött anyag közül az obszi13 Gábori-Csánk V, 1983. 14 Simán K., 1990. 15 Jiri Svoboda et al. ed. 1994. 16 Gábori-Csánk V, 1983. 17 R. Schild-H. Królik, J. Moscibrodzka 1977. 18 Archaeologia Polona 1995. 35