A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

GEDAI István: Román kori éremművészet Árpád-házi pénzeken

tási kötelezettség alá, mint a magyar királyi dénár, bár előírt átváltási aránya hátrányos volt. A friesachi pénzek a 12. századi magyar dénárokhoz viszonyítva összehasonlíthatatlanul jobbak voltak. S ezek a jó, idegen dénárok éppen akkor terjedtek el, amikor súlyos válság jelei mutatkoztak; a már említett élénkülő kereskedelem nem tudott megelégedni a nehézkes - jó pénzt helyettesíteni próbáló - veretlen ezüsttel és a gyakorlatilag váltópénzszerepet sem betölteni képes 12. századi magyar dénárral. Nem véletlen tehát, hogy a friesachi dénárok közvetlenül igen nagy hatást gyakoroltak a magyar pénzverésre; a magyar dénár súlyosabb, jobb minőségű lett, éremképein pedig közkedveltté tétele érdekében a friesachi dénárok módosított éremképelemei jelentek meg. II. András (1205-1235) egyes pénztípusai még magukon viselik a 12. századi hagyományokat (33. kép). Jellemzőbb azonban a friesachi elemek feltűnése és ezek variálása. A 12. század végi friesachi dénárok legjellegzetesebb ábrázolása a kéttornyú templom (Luschin 6.),

22 amely a magyar pénzeken is feltűnik (34. kép). Némely éremkép Európa-szerte ismert és alkalmazott volt, s így vethetjük össze pl. különböző kibocsátók városfal-ábrázolásait (35. kép). Friesachi hatás az épületelemmel kombinált figurális ábra (36. kép), vagy magának a kibocsátónak egész alakos bemutatása (37. kép). Röviden jelezzük csupán és nem foglalkozunk itt a friesachi dénárokkal idekerült kölni dénárokkal, mert szerepük azonos a friesachiakéval. Számuk - bár nem csekély - elvész a friesachiaké mellett. Pénzverésünkben azonban olyan új elem is előfordul, amely a kölni dénár hatásának tudható be (38. kép). A kölni dénárok itteni előfordulása közvetlen magyar-Rajna-menti kapcsolatot tételez fel, mert a friesachi dénárok karinthiai forgalmi területén kölni dénár nincs. A közvetlen kapcsolat forrásértékét a művészettörténeti kutatás más ága bizonyára jól fel tudja használni. Természetesen II. András változatos pénzverésében (CNH.I. 171-227: tehát Réthy szerint - ha nem is értünk vele egyet minden esetben - 56 típus) nem lehet valamennyi típusnak kimutatni megfelelő idegen példáját. De nem arról van szó, hogy a friesachi pénzeket lemásolták, hanem elemei hatottak, majd a magyar pénzverésben önállóan fejlődött tovább. Az idegen pénzekről származó részletek mellett magyar értelmezésű képek is előfordulnak, ha ezeknek az értelmezéseknek nem is vagyunk birtokában. II. András CNH.I. 173. sz. denárán (39. kép) erősen stilizált városfal van városkapuval(?), ám a fal feletti képelemet nem tudjuk értelmezni. Gyakoriak a különböző épületek is, illetve épületelemek, gyakran figurális ábrákkal kombinálva (pl. CNH.I. 176., 181.: 40. kép, 183 stb.). Történetileg is jelentős a pajzsban foglalt sávos címer (CNH.I. 206.: 41. kép), de egyéb ábra is előfordul. Egyértelmű, hogy itt a figurális ábrákat emeljük ki. Közülük a CNH.I. 223. sz. dénárt említjük (42. kép), amelynek királyábrája jellegzetes 13. századi megfogalmazás; hátlapja pedig dinamikus ember- állatküzdelmet ábrázol. Művészi kialakítás szempontjából értékelve a friesachi hatáson nyugvó magyar pénzverést, elsőként azt kell megállapítani, hogy a magyar pénzek sokkal gondosabban megmunkáltak. Már a lapka kivágása is: a magyar pénzek gondosan kör alakúra vágottak, míg a friesachiak - néhány kivételtől, mint pl. a landstrassi verde itáliai stílusú vereteitől eltekintve - elnagyoltan, szögletesre vágottak. Ugyanezt állapíthatjuk meg az ábrákról is. Ha nem is állíthatjuk, hogy II. András pénzei művészileg korának csúcsán állnak, gondosan komponáltak és félre verés nem fordul elő, ami a friesachiaknál általános. Ugyanez vonatkoztatható a feliratra is, bár sajnos II. Andrásnak alig néhány pénztípusán van felirat. Ahol azonban van (CNH.I. 171., 172., 197.), ott a felirat hibátlan. 22 Luschin-Ebengreuth, Arnold: Friesacher Pfennigé. Numismatische Zeitschrift. 56. (1923) 33-146. 356