A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

GEDAI István: Román kori éremművészet Árpád-házi pénzeken

legismertebb a magyaroknál, István mégis - helyes politikai és gazdasági érzékkel - a nyugat-európai ezüstvalutát, a denárrendszert vette át. Bizánc fejlett gazdasági élete ugyanis megkívánta a különböző értékű - arany, ezüst - értékpénzt, sőt a rézből készült váltópénzt is. Erre a fokra Nyugat-Európa, benne Magyarország is, jóval később, évszázadok múlva jutott el. A nyugat-európai pénzverés a Nagy Károly által 781 táján meghatározott pénzláb szerint folyt. Eszerint a 408 g-os karoling fontból 240 db ezüst dénárt vertek.

4 Bár Nagy Károly utódai ezt könnyítették, évszázadokig - nagyjából a 13. század végéig - ez volt a pénzverés alapja. A 9-10. századra kialakult egy hátlapi éremképtípus, amely birodalomszerte elterjedt, az ún. karoling templom. Egyszerű, párhuzamos, egyenes vonalakból kialakított háromszög képezte a templom ormát, alul két vízszintes vonal jelezte a lépcsősort, a kettő között pedig függőleges vonalak a homlokzati oszlopokat. Később a bajor verdékben ezeket az oszlopokat egy felirattal váltották fel (1. kép), amelynekjelentését ez idáig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni." E pénzek előlapja rendszerint egyszerű keresztet ábrázol, körülötte a kibocsátó neve. Közismert, hogy István királyunkat sógora, IV. Henrik bajor herceg, majd II. Henrik néven 1002-től német király, 1014-től pedig császár segítette államszervező munkájában. Első pénzeinken is bajor hatást fedezhetünk fel.

6 Legelső pénzünk hátlapja az ún. karoling templomot ábrázolja, ám ennek kivitelezésében nem találunk idegen elemeket; a verőtöveket magyar ötvösök készítették. A magyar ötvös kezében ugyanis a minta idegen volt az egyszerű, egyenes vonalakkal, háromszöggel. Az ő kezük alól eddig indákkal, palmettákkal díszített művészi ékszerek kerültek ki. A mintául kapott pénznek ábráját is ízlésüknek, művészi szemléletüknek és gyakorlatuknak megfelelően alakították ki. A felső háromszög két oldala kacsszerűen kihajlik, az oldalszár ível, belső hajló vonalak kísérik a külsőket (2. kép). Ebben a kompozícióban sehol sem találunk egyetlen merev vonalat sem, lüktet benne a dinamika. Körirata REGIA CIVITAS, Regensburg REGINA CIVITAS-anak magyarítása. Ha a REGINA CIVITAS körirat Regensburgot jelenti (márpedig azt jelenti), akkor jogos a feltételezés, hogy a magyar pénz REGIA CIVITAS felirata István király pénzverővárosát jelenti. Eddigi kutatóink nagy többsége a számba jöhető Esztergom és Székesfehérvár közül inkább Esztergom mellett foglaltak állást. A vitát nem tekinthetjük lezártnak, még az is kérdéses, hogy egyáltalán egy bizonyos helységet jelent-e; ugyanis a REGIA CIVITAS-t felváltó PANNÓNIA, sőt PANONIA TERA (sic!) valószínűtlen, hogy egy városra utal.

7 Kellő forrásanyag hiányában elégedjünk itt meg annyival, hogy István király pénzét valószínűleg székvárosában, Esztergomban, vagy Székesfehérvárott verték. E bizonytalanságra később még viszszatérünk. Az első magyar pénz előlapján egy zászlós, szárnyas lándzsát találunk, felirata is erre utal: LANCEA REGIS. A lándzsával, mint a királyi jelvénnyel itt nem kívánunk foglalkozni, légyen elég István király képére hivatkozni a koronázási paláston és emlékeztetni a ménfői csatára, amikor kiemelték a források, hogy a császár elé hozták az el4 Hóman Bálint: Magyar pénztörténet. Budapest, 1916. 31. 5 Hahn, Wolfgang: König Arnulfs Italienzüge und die ersten Regensburger denare vom Typ Kreuz Letternkirche. Mitteilungen der Österreichischen Numismatischen Gesellschaft. 18. (1973/4) 14-19.; Moneta Radasponenesis. Bayerns Münzpragung im 9., 10. und 11. Jahrhundert. Braunschweig. 1976. 6 Gedai, István: Bavarian Influence on the Early Coinage of the Statens in Central Europe. Actes du 8

eme Congres International de Numismatiqu. (New York-Washington, Septembre 1973.) Paris-Bale. 1976. 415-421.; István király denára. Numizmatikai Közlöny, LXX-LXXI. (1971-1972) 23-32.; XI. századi kincslelet Nagyharsányból. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. XVII-XVIII. (1972-1973) 85-90. 7 Gedai István: A magyar pénzverés kezdete. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1986. 37-39. 350