A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori temető Tengőd-Hékútpusztán

HONFOGLALÁS KORI TEMETŐ TENGŐD-HÉKÚTPUSZTÁN RÉVÉSZ LÁSZLÓ A Somogy megye északkeleti határán fekvő Tengőd községhez tartozó Hékútpusztán, a majorságtól délnyugatra még további 400 méterre elterülő dombtetőn 1960 nyarán favázas tehénistállók építésébe kezdtek (1. kép 1). A tartóoszlopok gödreinek kiásása során a munkások a nyugatabbra fekvő istálló nyugati végében honfoglalás kori sírra bukkantak, majd a munkálatok továbbhaladtával még az év novemberében, újabb gödrök lemélyítése alkalmával ismét két temetkezést bolygattak meg. Az előkerült leletek egy részét Györgypál János tengődi igazgató-tanító összegyűjtötte, s a kaposvári múzeum közvetítésével eljuttatta a Magyar Nemzeti Múzeumba. Az 1960. december 7-10. között végzett leletmentő ásatás során Dienes István újabb két sírt (4. és 5. sír) tárt fel (1. kép 2). Az építkezésnél dolgozó munkásokat kikérdezve, megkísérelte az első három sír leletanyagát is szétválasztani, ez irányú törekvése azonban nem járt teljes sikerrel.

1 Anyagi problémák miatt Dienes a leletmentést a későbbi évek során nem tudta folytatni, erre csak 1973-ban került sor, Bakay Kornél vezetésével. Bakay a korábban feltárt síroktól északra, nyugatra és délre fekvő területet szelvényekkel átkutatta, de újabb temetkezésekre nem akadt. Egyedül a sírsor keleti oldalán rejtőzhet esetleg még néhány sír a föld alatt, ezekhez azonban az istálló belsejének vastag betonpadlózata miatt nem lehetett hozzáférni.

2 Mindezek ismeretében úgy vélem, az egyetlen sírsorból álló kis temető teljesen feltártnak tekinthető. Közzétételét nemcsak az indokolja, hogy a Dél-Dunántúlról rendkívül ritkán kerülnek elő hasonló jellegű leletek, hanem az is, hogy a mellékletek között a honfoglalás korban egyedülálló, vagy ritkaságnak számító tárgyak is vannak. 1. A sírok leletanyaga 1. sír. Az épület északi falának utolsó előtti oszlopa helyén találták, az összedobált csontokat Dienes I. bontotta ki újra. Mellékletei közül a munkások csak néhány nyílcsúcsra, emlékeztek, amelyek a találók kezén elkallódtak. Dienes szerint valószínűleg más nem is volt a sírban, s a munkások lócsontokról sem tettek említést. 2. sír. Az építkezés során teljes egészében feldúlt sír. Mellékletei közül a következőket sikerült megmenteni: 1. Kerek átmetszem, nyitott arany hajkarika, átm. 2,2 cm (2. kép 1). 2. Töredékes vas csikózabla, a száj vasak együttes hossza 15 cm (2. kép 7). 3. Ovális alakú vas hevedercsat, a csatpecek letört, hossza 4,5 cm, szélessége 3,5 cm (2. kép 2). 4. A találók 7-8 db nyílcsúcsra emlékeznek, a leletek között azonban (a 3. sír anyagával összekeveredve) összesen 3 db nyílcsúcs található (2. kép 3-5). Azt már a leleteket összegyűjtő Dienes I. sem tudta megállapítani, hogy e tárgyak a két sír melyikéből láttak napvilágot. Az erősen töredékes nyílcsúcsok közül kettő valószínűleg, egy pedig 1 MNM Rég. Ad. XII. 217/1962., Rég.Füz. Ser. I. 1961. 56., Arch.Ért. 88 (1961) 292. A leletanyag az MNM honfoglalás kori gyűjteményében található, leltározatlan. 2 Bakay K., 1975,310. 267