A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

VÖRÖS István: A szirmabesenyői császárkori telep állatcsontmaradványai

Az ún. „szórvány" kutyamaradványok száma kevés. Két helyen csak fej (maxilla, mandibula), egy helyen fej (max.) és mellső végtag (scap., rad/ulna) töredéke került elő. Ezek nagyobb testű kutyák maradványai. Baromfiak A kevés házityúklelet (8 db) között fiatal egyed, tyúk (coracoideum h. 41 mm), és kakas (ulna h. 77 mm) maradványa egyaránt megtalálható. A házilúd (2 db) közepes testméretű (tibiotarsus h. 130 mm). 2. VADÁSZOTT ÁLLATOK A szirmabesenyői település lakossága a Barbaricumban előforduló minden nagyvadra vadászott (1. táblázat). Az őstulok már ritka nagyvad, a telepen egy borjú szarvcsap-töredéke képviseli. A gímszarvas és a vaddisznó közönséges húsvad, nemre és életkorra való tekintet nélkül vadásznak rájuk. Ozmaradvány a telep népvándorlás kori anyaggal kevert rétegében volt. A gímszarvas agancsát feldarabolták: a telepen 2 ágdarab van, mindkettő bázisán „szekerce" vágások találhatók. 3. ÖSSZEFOGLALÁS A Szirmabesenyő határában feltárt vandál településrészleten a begyűjtött (1423 db) csontleletek 69,2%-a 985 db - népvándorlás és középkori leletekkel nem keveredett - 23. századra keltezhető. A csontanyag kronológiai megoszlása a következő: 83,4%-a 821 db a 2. századba, 16,6%-a 164 db a 3. századba sorolható. A település lakossága a 2. században intenzív élelemtermelő tevékenységet folytatott. A 2. század első felében létrehozott telepen a korai időszakból 2 ház és 11 gödör tartalmazott csontanyagot. A 2. század második felében 11 objektum (263 db) és ún. település rétegsor (238 db) tartalmazott csontmaradványokat. A 66. IV. szelv. 1/b gödörben 20 cm vastagságban volt zab és búza maglelet cca. 150 dm

3 mennyiségben.

7 Az állatcsont-maradványok 98,8%-a háziállat, és 1,2%-a vadállat maradványai. A háziállat-maradványok 93,2%-a gazdasági haszonállaté, 3,0%-a lóé és 3,8%-a kutya lelet. A kecske és a baromfiak a 2. századra, az őstulok a 2. század első felére keltezhető. A szirmabesenyői település állatcsontlelete, annak összetétele jól beleillik az Észak-, Északkelet-Magyarország császárkori települések sorába (8. táblázat), ahol a háziállat-állomány gyakorisági (db) sorrendje a következő: szarvasmarha-sertés-kiskérődzők.

8 A térségben a négy nagyvadon kívül prémes állatokra is vadásztak. A Sajó-völgy és a Bodrogköz akkori sajátos folyóparti galéria-erdei, erdei miliőjére utal a hód (Szirma, Zalkod) jelenléte. 7 P. Hartyáni et al. 1968. 47. 8 Vörös /., 1993. 6. táblázat 229