A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

K.VÉGH Katalin: Császárkori telep Szirmabesenyőn

tes kelta és dák leletek zöme. A legkésőbbi időszakot a terra sigillaták és a blažicei típusú kerámia jelzi. A telep felső rétegeiben előkerült terra sigillaták a telep megszűnésének idejét a III. sz. első felére határozzák meg. Ezzel egybehangzóan a viszonylag kevés blažicei típusú kerámia azt bizonyítja, hogy a telep a blažicei műhely virágkorában már nem állt fenn, tehát legkésőbb a ÜL sz. közepén megszűnt. A legkorábbi réteghez tartozik az 1. és 2. sz. ház, valamint a 180 cm-nél mélyebb gödrök többsége. A II. sz. második felére vagy utolsó harmadára és a III. sz. első felére keltezhető a magasabban levő gödrök többsége, és későbbiek a tűzhelyek, a kemencék is. A telep felső, általában kb. 80-100 cm mélységig terjedő rétegeit a leletek a II—

III. sz. fordulójától keltezik. A leletanyaggal egybehangzóan az átlagosan 140 cm vastag települési réteg is a telep hosszú, legalább százéves fennállását, a markomann háborúk előtti keletkezését bizonyítja. A leletanyag túlnyomó többségét a nem helyi eredetű kerámia alkotja, amely egy új népcsoport megjelenésével magyarázható. Ez a kerámia a vandál Przeworsk-kultúra I—III. sz.-i emlékanyagához kapcsolódik. Ezért a szirmabesenyői telep a sajókeresztúri, a miskolc-szirmai és valószínűleg a nógrádi területekről keletre eső több más észak-magyarországi lelőhellyel együtt felveti annak lehetőségét, hogy a történeti források szerint a markomann háborúk után Dácia északi peremén, a Felső-Tisza-vidéken letelepített (i. u. 171.) vandálok előtt a mai Délkelet-Szlovákia felől kisebb népcsoportok vándoroltak be. Az újabb szlovákiai kutatás e népességnek a mai lengyelországi területről Kelet-Szlovákiába történő benyomulását az i. u. 70-80 körűire illetve az I—II. sz. fordulójától keltezi.

61 A Przeworsk-kultúra Felső-Tisza-vidéki elterjedésének a lehetőségét már M. Lamiová-Schmiedlová és V. V. Kropotkin is felvetette.

62 A jelenlegi hazai kutatás, továbbá több lengyel és csehszlovák kutató - elsősorban az írott forrásokra támaszkodva - azon az állásponton van, hogy a vandál leletanyag a Felvidéken, ÉszakMagyarországon a markomann háborúk utánra keltezhető.

63 Úgy gondoljuk azonban, hogy a történeti forrásoknak nem mond ellent a feltárt telepek értékeléséből adódó feltevés: néhány vandál népcsoport már a háborút megelőzően letelepedett ezen a területen. A leletanyagban jelentkező quád illetve nyugati germán jellegű kerámia a szomszédos quád kultúrkör hatásával, kereskedelmi kapcsolattal magyarázható. A kelta leletek és késő vaskori telepjelenségekkel mutatott rokon vonások pedig azt bizonyítják, hogy a kelta kori gazdasági-társadalmi viszonyok, hagyományok tovább éltek a római kor első századaiban.

64 61 Lamiová-Schmiedlová, M. Ältere römische Kaiserzeit in der Ostslowakei. In: Symposium Ausklang der Laténe-Zivilisation und Anfänge der germanischen Besiedlung im mittleren Donaugebiet. (Bratislava 1977) 205. és Thraco-Dacica 1982. 32.; Kölnik, T. SA 28 (1980) 197-212.; Jurečko, P. Historica Carpatica 12 (1981) 207. és 14 (1983) 382. 62 Lamiová-Schmiedlová, M. SA 17 (1969) 466.; Kropotkin, V. V. Denkmäler der Przeworsk-Kultur in der Westukraine und ihre Beziehungen zur Lipica- und Cernjachov-Kultur. In: Symposium Ausklang der Laténe-Zivilisation und Anfange der germanischen Besiedlung im mittleren Donaugebiet. (Bratislava 1977) 174. Lásd még: Tejral, J. PA 61 (1970) 209., 9. kép. Észak-Magyarország római kori etnikumával kapcsolatos eddigi véleményeket lásd: K. Végh K, AÉ 112 (1985) 106. és HÓMÉ 27 (1989) 495-496. 63 Pl. Kaszewska, E. Vyp 2 (1971) 87.; Tejral, J. PA 61 (1970) 213.; Kenk, P. BRGK 58 (1977) 361. Legújabb lengyel irodalom: Godlowski, K. SA 32 (1984) 327-346. 64 A kézirat lezárva: 1986. 219