A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

RINGER Árpád: Miskolc és Borsod-Abaúj-Zemplén megye szerepe a magyarországi régibb kőkor kutatásban

41 700 éves korával ma már semmit sem mond. Hiszen ez a koradat a 3. réteg alján, az alatta fekvő, utolsó interglaciálishoz tartozó vörösesbarna színű és 130-110 ezer éves rétegre tekintettel akár 100 ezer év is lehet. Mindezek után, több más kelet-bükki középső- és felső-őskőkori régészeti lelőhely összehasonlító sztratigráfiai vizsgálata alapján nyílt mód a Szeleta kitöltésének modern időrendi meghatározására.

11 Eszerint a Bábonyi-Szeletai-kultúra - mai ismereteink szerint - a jégkor utolsó nagy felmelegedési szakaszában, az Eem interglaciálisban jelent meg a Bükk-vidékén, és egészen az utolsó, Weichsel eljegesedés hidegmaximumáig, - 18 ezer év környékéig élhetett itt. Záródása így nagyjából egyidős a franciaországi Solutréen kezdetével. így Henri Breuil francia kutatónak még az 1920-as években felvetett gondolatát elfogadva, nem zárható ki a két felső-őskőkori kultúra származási kapcsolata sem. Az 1981-től megindult revíziós munka tanulsága szerint a Szeleta-barlangban a korai-szeletai szintben nem csak a névadó kultúra emlékei vannak jelen. Egy ilyen, az ősember megtelepedésére kiválóan alkalmas, különösen kedvező fekvésű karsztos üreg esetében ez egészen természetes. Alulról számítva a 2. réteg közepén a később még bemutatásra kerülő Taubachi, majd ennek tetején és a 3. réteg legalján a Bábonyi régészeti kultúra emlékeit sikerült kimutatni az újraértékelés során. E szintek felett a szeletai levél alakú kőeszközös leletegyüttes kíséretében legalább két Moustérien-kultúra emlékeit és az Istállóskői-barlangból megismert BükkiAurignacient találjuk, a bükkiektől eltérő aurignacien, sőt gravettien elemek mellett. Például ez utóbbi műveltség jellegzetes ún. tompított hátú pengéi is kimutathatók a hozzávetőleg 32 ezer éve záródó 3. réteg mélyebb szintjeiben. Úgy tűnik, mindinkább igazolódik a gyanú, hogy a Szeleta-kultúra származása szoros kapcsolatban állhat Közép- és Kelet-Európa legfontosabb felső-paleolit műveltségével, a Gravettiével. A Bábonyi-kultúrából kialakult ipar minden bizonnyal a középsőpaleolitikum és a felső-őskőkor közötti közvetlen átfejlődést bizonyítja Közép-Európa területén. Vajon milyen lehetett a Szeleta-kultúra valódi arculata nem barlangi, tehát nem időszakos vadásztanyák esetében? Ez a kérdés régóta és joggal foglalkoztatja a kutatást. Erre a választ alighanem egy Miskolc belterületén előkerült, de mindmáig közöletlen leletanyag adhatja meg a választ. A mai SZOT-székház helyén, a volt Molotov utcában 1958-ban feltárt meglepő kollekcióról van szó. Megay Géza építkezési területen végzett itt leletmentő ásatást és egy gazdag, rendkívül értékes kőeszközkészítő műhelyt tárt fel. A felhasznált kovanyersanyag zöme szintén avasi hidro- és limnokvarcit. Van közöttük az Avas Tüzkövesesről származó fajta is, de nagyon sokkal kapcsolatban erős a gyanú, hogy ezek csak az avas-tetői jellegzetes változatok lehetnek. Mivel belőlük több kilós hatalmas magkövek is készültek, teljesen nyilvánvaló, hogy a gyártásukhoz felhasznált tetemes méretű kovarögöket csak bányászkodással nyerhették. Netán éppen az Avas-tetőn 1928 és 1935 közt feltárt legősibb fejtőgödrökből. A nagy gravetti jellegű magkövekről jellegzetes felső paleolit pengéket választottak le, amelyekből főként különböző vésőket készítettek. A leletanyag legértékesebb két darabja egy retusált aurignaci penge és egy szépen megmunkált levél alakú szeletai típusú lándzsahegy. A műhely valószínűleg a Bükki11 Ringer, 1993. 115-130. 19