A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

KEMENCZEI Tibor: A zöldhalompusztai aranyszarvas

juk, hogy minden egyes szkíta-iráni stílusjegyet mutató tárgy keletről került ide. Ha azonban ezek egy része az alföldi műhelyekben készült is, a kézműves mesterek vagy keleti eredetű mintaképek alapján dolgoztak, vagy tökéletesen ismerték a szkíta stílust. Minden ismertetőjelük arra mutat, hogy ezeknek az iráni-szkíta stílusban megformált munkáknak a körébe sorolhatjuk az alföldi aranyszarvasokat, a zöldhalompusztai láncot is. A trák fémművesség termékeihez csak annyiban hasonlíthatók, amennyit azok az iráni-görög-szkíta ötvösművészet forma-, motívumkincséből merítettek. A Kr. e. 7. század második felétől a magyar Alföld lakossága olyan szellemi, tárgyi kultúrát teremtett meg, amely átvette Szkítia kézművességének, művészetének, hitvilágának számos elemét. Az a világnézet, amely létrehozta a művészi ábrázolások állatstílusát, itt is elevenen élt, hatott. Ezen a stíluskörön belül a zöldhalompusztai és a tápiószentmártoni aranyszarvasok a korai alkotások sorába tartoznak, így sírba helyezésük ideje nem történhetett a Kr. e. 6. századnál későbben. A két alföldi remekművű ötvösalkotás megkapó szépségükkel nemcsak a sztyeppevidék művészetét, hanem szellemiségét is tükrözik. A talajtól elrugaszkodó, lábait maga alá húzó, vágtató, repülő szarvast az eurázsiai sztyeppe nomád művészei ugyanúgy örökítették meg ábrázolásaikon, mint azt a tápiószentmártoni szarvas alakja mutatja. A vadász elől menekülő, vágtató, azt az új hazába vezető szarvas mondáját számos sztyeppéi nép, így a magyar is ismerte. A zöldhalompusztai leroskadó, fejét hátrafordító szarvas figuráját a garčinovoi bronz préselőminta ábrázolásának a tanúsága szerint eredetileg állatküzdelmi jelenet részeként mintázták meg. A garčinovoi ábrázoláson a leroskadó szarvasra oroszlángriff és ragadozó madár támad. Az állatküzdelem a pusztai népek hitvilágában az állatalakokat öltött ősök, sámánok harcát jelenti. A szkíták mitikus állatalakjának az ábrázolásai a legtávolabb nyugaton az Alföldön kerültek elő, annak a hitvilágnak emlékeiként, tanúiként, amely megalkotásuk szellemi háttere, ösztönzője volt. A középkori magyar krónikákra visszamenő, a magyarság származását a szkítákig visszavezető elméletek, a csodaszarvas monda elbeszélését több ismeretterjesztő írás illusztrálta az alföldi aranyszarvasok képeivel. Azt, hogy a zöldhalompusztai szkíta leletet valamiképpen a magyarság emlékei között tartja a közhit számon, mutatja, hogy azt az 1930-as években politikai mozgalom, napjainkban pedig egy bank választotta ismertetőjeleként. A tudomány világában azonban a Miskolctól nem messze napvilágra került egyedülálló lelet a borsodi táj régészeti leletekben való gazdaságának, s azok múzeumának vált jelképévé. RÖVIDÍTÉSEK Acta Arch.Hung. Acta Archaeologica Hungarica, Budapest Arch.Hung. Archaeologia Hungarica, Budapest Arch.Ért. Archaeologiai Értesítő, Budapest Arch.Anz. Archaeologische Anzeiger, Berlin Arch. Mitt, aus Iran Archaeologische Mitteilungen aus Iran Berlin Bayer.Akad.Wiss.Phil.Hist. Bayerische Akademie der Wissenschaften Philosophisch-Historische Klasse, Abhandlungen, Neue Folge, München 175