A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

KEMENCZEI Tibor: A zöldhalompusztai aranyszarvas

préselőmintával való összevetés.

6 Az állatküzdelmi jelenetet ábrázoló préselőminta középpontjában ugyanolyan leroskadó, fejét hátrafordító szarvast mintázott meg az ötvösmester, mint amilyen a zöldhalompusztai állatalak. Az azonosságot egyik fontos érvként használták fel a különböző kutatók az ezeknek a leleteknek készítési helyével, korával kapcsolatos véleményük megformálásánál. Fettich Nándor tanulmányai élénk érdeklődést váltottak ki a szkíta korral foglalkozó kutatók körében az egyedülálló ötvösművészeti emlékek iránt. Először M. Rostowzew, G. Boroffka majd K. Schefold a dél-oroszországi szkíta állatstílus tárgyaló tanulmányában utalt ezekre a leletekre, s a Kr. e. 5. század első negyedére helyezték korukat. Az utóbbi kutató a garcinovoi préselőmintát elemezte részletesebben, s annak motívumait görög stílusúnak határozta meg. Ezek alapján úgy vélte, hogy ez a tárgy Kr. e. 480/470 körül készült.

7 A tápiószentmártoni aranyszarvast ismertető európai ősrégészeti lexikonba írt címszavában Bella L. és G. Wilke a Kr. e. 4. század végére vagy a 3. század elejére keltezte azt, s a pontusi szkíta ötvösség virágkorának emlékének tartotta.

8 Az alföldi szkítakori leletanyagot először átfogóan értékelő Bottyán Árpád a közép- és észak-alföldi csoportokat nevezte el a két aranyszarvasról. Mivel a tápiószentmártoni darab közelében korongolt agyagedény-töredékeket találtak, s szerinte az alföldi szkíta lakosság a keltáktól vette át a korongolás technikáját, a szarvasok idejét a Kr. e. 4. századra tette.

9 Az 1950-es évektől mindenekelőtt Párducz Mihály ásatásai, publikációi hoztak jelentős új eredményeket az alföldi szkítakori lakosság történetének, kultúrájának a megismerésében. Ezek szerint a Kr. e. 550/560-as években a Dnyeper középső erdős-sztyeppei medencéjéből a magyar Alföldre vándorolt népcsoport hozta magával a szkíta típusú tárgyak készítésének a szokását. Ez a népesség a Kr. e. 5. század első feléig tartott fent kapcsolatokat a sztyeppéi területekkel. Önállóságát a 4. század folyamán a kelták megjelenése szüntette meg. Ennek a történeti kornak a keretén belül Párducz Mihály a korai időszakra határozta meg a két alföldi aranyszarvasnak a korát. A kostromskajai és kelermesi kurgánok leletei alapján ez a kor a Kr. e. 6. század közepe volt.

10 Párducz Mihály véleményével ellentétben több kutató a Kr. e. 5. századot határozta meg a tápiószentmártoni és a zöldhalompusztai aranyszarvasok készítési idejének. T. Talbot Rice a szkítákról írt összefoglalásában úgy vélekedett, hogy a szkíták Kr. e. 500 körül nyomultak be Magyarország területére. Az emlékeik közé tartozó zöldhalompusztai szarvast a dél-oroszországi Hét-testvér és Kul-Oba kurgánok leleteivel vetette össze, s a görög művészet stílusjegyeit figyelte meg rajta. Ez alapján kizártnak tartotta, hogy a Kr. e. 5. század előtti alkotás lehet. Ugyancsak a görög ötvösség hatását tükrözik szerinte a tápiószentmártoni aranyszarvas granulációs technikával készített mintaelemei. Formailag a kostromskajai szarvashoz látta közelállónak ezt a darabot, s így ezt szintén a Kr. e. 5. századra keltezte.

11 T. Sulimirski az északkelet-magyarországi szkíta csoport legrégebbi emlékeihez sorolta a két aranyszarvast, amelyek így a Kr. e. 6/5. század fordulója körüli időből 6 Fettich N., 1934. 34. 1-4. t. 7 Boroffka, G. 1928. 36.; Rostowzew, M. 1931. 531.; Schefold, K. 1938. 36., 40. 8 Bella-Wilke 1929. 174-175. 9 Bottyán Á., 1955. 56-57. 10 Párducz M, 1965. 226.; Párducz M., 1975. 42-43. 11 Talbot Rice 1957. 166., 168-169. 171