A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

B.HELLEBRANDT Magdolna: A mezőnyárádi bronzkincs

és Kisgyőr anyagában.

118 A mezőnyárádi bronz lánc darabjainak hossza összesen 667,2 cm. Viseletüket a vaskor láncos fibuláihoz hasonlóan képzelhetjük el. Bronzedények A mezőnyárádi bronzlelet két töredékes bronzedényt, két csészét tartalmaz (9. kép 1., 5., 8., 10. kép 4. és 9. kép 3., 6., 9., 10. kép 2.). Mindkettő pereme kifelé tart, nyaka rövid, hasának átmérője szélesebb a szájnyílásnál. Aljuk omphalosos, majd sima és ennek a résznek a szélén körbe többsoros trébelés látható. Patay Pál véleménye szerint kétfülűek lehettek, annak ellenére, hogy csak egy-egy fül maradt meg.

119 Az edények Blatnicai típusúak.

120 Hasonló formájúak Komárom (Újszőny) és Tamási bronzleletében találhatóak,

121 és a vissi leletben,

122 valamint egy nadapi edény

123 az analógiája. Mozsolics Amália szerint tipológiailag az edények nem határozhatók meg pontosan.

124 A bogrács (9. kép 7., 11. kép, 14. kép) egy fülű. A korai vaskor jellegzetes terméke volt a Tisza vidékének és Erdély bronziparának.

125 A bronzedények tipológiai beosztásához alapvető G.v. Merhart munkája.

126 Ezt figyelembe véve sorolta Patay Pál a mezőnyárádi bográcsot

127 az A

2 variációhoz. Formára hasonlít „Piliny" vagy „Santovka" (Magyarád, Szlovákia)

128 bográcsához, a fültartó szegecselési technikája is emlékeztet a mi darabunkra, bár ott két szegecs rögzíti a fültartót. A mezőnyárádi bográcsot a kísérőleletek és az analógiák alapján Patay Pál a Ha A 1 periódusra datálta.

129 Mozsolics Amália az egész leletet Kurd B Vb horizontba

130 sorolta. Kemenczei Tibor a Kyjatice kultúra népének hagyatékát látja benne.

131 Telepanyag A lelőhelyen az építkezéskor lehetőségünk volt négy helyen, A-D pontokon szondázni az alapárkot (2. kép). Az A. lelőhelyen 40 cm mélységben bukkantak a bronzokra. Itt találtunk egy ép, nagyméretű, domború aljú, homorú tetejű örlökövet, és két durva házikerámiát, valamint paticsot. Az alapban kis rábontást végezhettünk, ez az A-B. lelőhely. 62 illetve 95 cm mélységig mentünk le. Itt is házikerámia, és orsókarika töredéke került elő. A C lelőhelyen 135 cm-ig mentünk le az alapban, kissé a leendő épület belsejében. Itt fényezett felületű kerámiaanyag volt a jellemző, de másodlagosan átégett töredékek is voltak. Utólag a találó hozta be a D lelőhelyen előkerült darabokat, melyek között orsógomb és durva kerámiaanyag volt, közöttük másodlagosan kiégett is. Ltsz. 74.38.1-36. 1975-ben szórványként hozott a telkéről leleteket Hajnal István a múzeumba, cserepeket és vasakat is, ez utóbbit csontváz mellett találta. Ltsz. 76.2.1-20. A kerámiaanyag analógiáit megtaláljuk a Kyjatice kultúra lelőhelyein, így példa Szajla,

132 Igrici,

133 Aggtelek.

134 Kihajló peremű töredéket Bükkszentlászlón,

135 központi 118 Kemenczei T., 1965. XVI. t. 1., XV. t. 12., VIII. t. 5. 119 Patay P., 1990. 52., 75-76. rajz 120 Gallus S.-Horváth T., 1939. V. t. 4. 121 Mozsolics A., 1985. 48.; Patay P., 1990.74. 77. 122 Kemenczei T., 1984. LXVII. 5. 123 PetresÉ., 1990. 88-89. 181-183. ábra 124 Mozsolics A., 1985. 149-150. 285. t. 125 Kemenczei T., 1981. 29-30. \26 Merhart, G.v. 1952.3-5. 127 Patay P., 1990. 19., 2. t. 4. 128 Patay P., 1990. 19., 2. t. 5. 129 Patay P., 1990. 53-54. 79. A. tábla elterjedési térkép 130 Mozsolics A., 1985. 149-150. 131 Kemenczei T., 1984. 40-42.; Patay P., 1990. 20-21. 132 Kemenczei T., 1984. LXXIX. 21., LXXX. 18. 133 HellebrandtM., 1990. 3. kép 1. 147