A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

P.FISCHL Klára: Szertartási edények a bronzkorból

SZERTARTÁSI EDÉNYEK A BRONZKORBÓL P. FISCHL KLÁRA Dolgozatom témája egy, a hazai középső bronzkor kerámiaművészetében ritkán megjelenő forma: az ún. kiöntőcső, álkiöntőcső, pseudokiöntőcső és oszlop fül. E tárgytípust formailag két nagyobb csoportra lehet tagolni: 1: a valódi, funkcióval bíró, lyukas kiöntőcsövek; 2: az ezek utánzatának tekinthető, formailag velük azonos, de tömör példányok. Az utóbbi esetben csak az oszlopszerü, általában kerek átmetszetü füleket vettem figyelembe, melyek felső kiképzése utal az eredeti, lyukas kiöntőcsövek felső, gyűrűszerű kialakítására. A Nitriansky Hradok/Kisvárad (Sk) lelőhelyen kiásott többrétegű telep klasszikus magyarádi rétegéből került elő az az edény, amely először keltette fel a kutatás érdeklődését a kiöntőcsövek iránt. Itt egy tipikus magyarádi edényforma peremét és vállát köti össze a négy, valódi kiöntőcső (1. kép 1 ; Tocik 1981, 214, XCIII 5-8). Földrajzilag nem messze, a patincei/patpusztai (Sk) temető 10. sírjában egy, az észak-dunántúli mészbetétes kultúra fiatal szakaszába sorolható edényen találhatunk hasonló üreges kiöntőcsöveket. (1. kép 2;Dusek 1960, 246, Taf. VIII/14). A síregyüttesnek a kultúra fiatalabb szakaszába való datálását a kiöntőcsőves edény kísérőleletei is alátámasztják. Átfúrt, négy, hengeres kiöntőcsöve van a somogyacsa-gerédpusztai edénynek (1. kép 3), mely esetben a „különleges csövek" egy késői északi mészbetétes urna vállát és nyakát ívelik át. E tárgyat már többször, több lelőhellyel közölték a szakirodalomban (Karád-Gerédpuszta: Bándi-Kovács 1970, 33, Abb. 3; 1974, IX. 12; Taszár: Bóna 1975 Taf. 263/3), valódi lelőhelyét és lelőkörülményeit Honti Szilvia tisztázta (Honti 1994, 6, VI. tábla 12). A Perjámos-kultúra battonyai temetőjének 127. sírjában egy, a kultúra klasszikus szakaszába illeszkedő korsón láthatunk négy valódi kiöntőcsövet. A korsó érdekessége, hogy alsó részén ujjbenyomkodással tagolt borda fut körbe, mely a kultúra nagyméretű ún. hármas testtagolású edényeinél megszokott.

2 E sír második korsója jól illeszkedik a Perjámoskultúra forma- és díszítésvilágába, míg a harmadik edény kulturális besorolásra nem alkalmas fazék, melyet ez esetben urnaként használtak (Szabó 1986, 85, 52. kép

3

). A valódi kiöntőcsövek felfelé szélesedő, tölcsérszerű kialakításával találkozunk a mokrini temető 107. sírjában, ahol egy korai tálformához kapcsolódnak e csövek (1. kép 7; Giric 1971, 92, 107. sír 2. melléklet T. XXXII, T. XCII). Ez utóbbi tehát az általunk eddig is1 Az illusztráción látható edények az eredeti publikációk másolatai, vagy átrajzolt képei. Méretarányuk különböző. 2 Nem eldöntött egyelőre, hogy e nagyméretű, hármas testtagolású edényeket csak a kultúra fiatalabb szakaszába sorolhatjuk-e. A hasán kannelurákból kialakított díszű és alsó harmadán ujjbenyomkodással tagolt bordával ellátott példányokat minden esetben a Perjámos-kultúra életének utolsó szakaszába datáljuk. így a battonyai klasszikus testfelépítésű korsó alsó harmadán látható borda az edény datálását a fiatal szakasz felé tolja. 3 A battonyai temető legutóbbi ásatásának leletei közületiének, itt szeretném megköszönni az ásatónak, Szabó János Józsefnek, hogy dolgozatomban felhasználhattam a temető leletanyagát. 129