A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

SZÁSZI Ferenc: Adatok a második világháború utáni kivándorlás történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

szerint növekszik azoknak a „fiataloknak a száma is, akik házasságkötés után konzuli útlevéllel jönnek ki". Az 1979. január l-jén hatályba lépett magyar-osztrák egyezmény, a vízumkényszer megszűnése tovább növelte a kivándorlók számát. Az 1956. évi kivándorlók közül kb. 10 ezren Franciaországban telepedtek le. Az 1973-1987 közötti években azonban csupán 403 fő vándorolt ki Franciaországba. A konzuli jelentések arra utalnak, hogy ennek a létszámnak kis hányadát alkották a családegyesítésből adódó kivándorlók, meghatározó hányada a házasságkötésekből tevődött össze. A magyar kivándorlás korábbi korszakaiban Olaszország nem tartozott a jelentősebb befogadó országok közé. Az 1973-1987 közötti időben a legális kivándorlók száma viszont megközelíti az ezer főt. Az Olaszországba történő bevándorlás megnövekedését is a házasságkötések adták. A veszteséget növelte, hogy a turistaforgalom kiszélesedésével „az olasz hatóságok menedékjogot adtak azoknak, akik képzettségüknél fogva jól hasznosíthatók (mérnökök, orvosok)". A két világháború közötti időben Belgiumnak, Hollandiának és Svájcnak volt említhető szerepe a kivándorlók befogadásában. 1956-ban és 1957-ben, majd az 1970-es és 1980-as években azonban új jelenségként jelentősen megnövekedett az Angliában, Dániában, Hollandiában, Svájcban és Svédországban nyilvántartásba vett magyar állampolgárok száma.

17 17 Uo. 323. 335