A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

MISKOLC MEZŐVÁROS 18. SZÁZADI LAKÓINAK JOGI STÁTUSA ÉS RÉTEGZŐDÉSE

1 (A Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete) RÉMIÁS TIBOR Miskolc város tanácsa rendelete alapján a város megváltásának évétől (1702) folyamatosan a város minden lakójának okmányokkal kellett bizonyítani birtokjogait. Az így létrejött irategyüttes vizsgálatából Tóth Péter Miskolc város társadalmának négy csoportját, rétegét emelte ki, akik a zálogbirtokosok jóvoltából birtokokhoz jutottak. Kik voltak valójában azok, akik ilyen módon birtokokhoz jutottak Miskolcon? A zálogbirtokosok korában (1536-1703) sok jobbágy „liberáltatta" magát telkével és szőlőjével együtt, akik között a mesteremberek voltak túlsúlyban. Birtokokhoz jutottak a FelsőBorsodból és Gömörből betelepült armalista nemesek, Dél-Borsodban, vagy még távolabb lakó, városunkba beköltöző birtokos nemesek és végül sok írástudó, értelmiségi és hivatalnok is. Ok a megszerzett birtokok (telkek, szőlők, pincék) tényleges tulajdonosaivá váltak, hisz azokat már szabadon adhatták-vehették, örökíthették. „Végeredményben elmondhatjuk tehát, hogy a diósgyőri uradalom zálogbirtokosainak köszönhetően a 18. század elejére kialakult Miskolcon egy jobbágyokból, armalista és birtokos nemesekből, kézművesekből és írástudó értelmiségiekből álló társadalmi réteg, amely tényleges tulajdonjogokkal rendelkezett a jobbágytelkek és tartozékaik, valamint a szőlőbirtokok túlnyomó többsége fölött. Ennek a csoportnak állott legelsősorban az érdekében a város megváltása és vállalta is az azzal járó terheket, ámde nem egyforma mértékben, mivel a tulajdonosság minőségi szempontból ugyan nem különbözött lényegesen, de mennyiségi szempontból annál inkább.

2 A város megváltásához kifizetendő összeget csak kölcsönfelvétellel sikerült megoldani. A kölcsönt adók között feltűnően sok császári főtiszt volt. A megváltás (redemptio) lefolyását követően Miskolc város tanácsa minden energiáját arra fordította, hogy a kölcsönzött összeget (elsőként 41 ezer frt-ot), illetve az utána fizetendő kamatokat mihamarabb visszafizesse. A tanács úgy határozott, hogy Miskolc város lakossága és a városban birtokokkal (telekkel, szőlővel, szántófölddel avagy pincével) rendelkező extráneusok birtokaik értékének arányában fognak adózni, fogják az ún. quantumot fizetni jogi státusától függetlenül. A korabeli adóösszeírások átnézése után már az első pillanatban is szembetűnő, hogy egyesek sokszorosát fizetik az átlag városi polgár adójához képest. De kik is ők valójában és milyen arányban vesznek részt a város társadalmában? Vizsgálatunkhoz a „Jus Armorum avagy Neoacquisticumrul való fizetésnek Laistroma" fejléccel ellátott 1703. évi összeírást használjuk fel.

3 Az összeíró a Huny ad utcán elkezdve, kötelenként haladva, kivétel nélkül minden családfőt felvett Laistromára. Összesen 588 fő szerepel az 1703-as conscriptioban, akik megközelítően azonos 25 fi1 Az alábbi tanulmány a szerző „Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján" című 1994-ben elkészült doktori értekezésének részét képezi. 2 TóthR, 1991.137. 3 Bm. L. IV. 1501/b. Sp. XXI. Fs. XI. 125. vagy HOMHTD 75.53.52. (Marjalaki Kiss Lajosnak az eredeti iratról történt másolata) 97