A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: A „föld népének” élete a Nagykaposi járásban Mária Terézia úrbérrendezésekor

A 6. számú táblázatunk sejtetni engedi, hogy bármekkora népességűnek vélelmezzük is az úrbéres háztartásokat, a nem úrbéres jogállású népesség számban messze meghaladta az úrbéresek arányát. Ma még nem állnak rendelkezésünkre kellő mennyiségben azok a források, amelyek alapján akár sejtetni is mernénk, hogy a nem úrbéres népesség milyen jogállású volt, hol és miként teremtette elő megélhetésének forrásait, mennyien éltek közülük az úrbéresek „szintje alatt", s mennyi volt a nemesség aránya, s főként, hogy miként tagozódtak, rétegződtek ezek a ma még „megfoghatatlan", „jellemezhetetlen" társadalmi „tömbök". Bizonyára közülük kerültek ki a pásztorok, csordások, kondások, kerülők, csőszök, harangozok, a kéregetve élők, a koldusok, a napszámból magukat tengetők, a határ „zsákmányolására" kényszerülők, de közöttük kell keresnünk az egytelkes, curiális, armalista nemeseket, a közbirtokosokat, egyéb rangú, rendű és sorsú embereket. Végül vessünk egy pillantást a lakosság vallási tagozódására, a rendelkezésünkre álló adatok alapján. 93