A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

PAPP József: A tizedesek és töltéskerülők szerepe a tiszai árvízvédelemben

/. kép. Az 1969-ben lebontott 1/5-ös tiszacsegei gátőrház 2f£e Lyszúri-r ajz. 1 - 1 1— —i—i—i—i— •udvar i b i b i 1. gém e&U 4 i 4 4 \cert 30-m Az 1/5. tiszacsegei/felső gátőrtelep kül be kell tartani. Ez a feudális kori szolgai viszony fennállott még a két világháború között is. Aki gátőr szeretett volna lenni, annak előbb a gátfelügyelőhöz volt célszerű elszegődni, ahol aztán „...olyan szóga féle, kocsis, meg mindenes volt az ember. Némelyik 2-3 évet is eltöltött, míg sikerült elhelyezkednie. A gátőrfeleségek sorsa sem különb, nekik célszerű volt hízott kacsával, libával a gátfelügyelői konyhát ellátni, szinte ki volt vetve, hogy kinek mikor kötelező a dézsma, mert a gátőrök ezt a szolgáltatást dézsmának nevezték".

17 Ugyanakkor a gátőr fizetése igen kevés volt. Igaz, a készpénzfizetéshez (1928-ban ez 30 pengő) járult 10 hold kaszáló a töltés oldalában. Ezt el is adhatta. Kezdetben szabadon járt neki tűzifa a kubikon vágott fűz- vagy nyárfából. Ezt később 12 m

3 puhafára és 300 kéve fűteni való rőzsére korlátozták. Ingyen lakás járt egyholdas kerttel. Emellett köteles volt a gátőr 2 lovat tartani, mert mindenféle szállítást az árvíznél vagy építkezésnél 17 Csepregi Péter gátőr (Tiszacsege 1/5. sz. gátőrház) közlése. 818