A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

PAPP József: A tizedesek és töltéskerülők szerepe a tiszai árvízvédelemben

A TIZEDESEK ÉS TÖLTÉSKERÜLŐK SZEREPE A TISZAI ÁRVÍZVÉDELEMBEN PAPP JÓZSEF A folyóvölgyi települések csaknem kivétel nélkül az ártér magaslatain, az övzátonyokon, vagy az ártér peremén jöttek létre. Nyugodt vízjárás esetén a ritmikusan ismétlődő áradások - például a tavaszi zöldár - a lakosságnak nem jelentettek különösebb gondot, azt szinte várták, hiszen az ún. ártéri gazdálkodás arra alapozódott.

1 Gondot csak az okozott, ha száraz években az áldásos víz elmaradt, és ennek következtében a talaj vízszintjének esése a hátas helyeken folytatott mezőgazdálkodást veszélyeztette, a foki halászat lehetőségeit csökkentette.

2 Az időjárás nem volt mindig kegyes. A rendkívül esős években nagy és pusztító árvizek zúdultak a folyóvölgyi településekre. Ezek megrázó élményei kerültek a krónikák lapjaira, és ezen írásokból kiderül, hogy miképpen védekezett a védőtöltések megépítése előtti időben az érintett falvak lakossága. A falusi bakterok „tűzre, vízre vigyázzatok" figyelmeztető mondókája keveset árul el arról, hogy a védekezés, a védelemre való berendezkedés valójában milyen fontos feladata volt a veszélyeztetett falvak közösségének. Ennek a kérdésnek a vizsgálatához szolgál adalékul a heves-borsodi nyílt ártéren elhelyezkedő falvak népének állandó készenléti állapota.

3 A Tiszának Tiszakeszitől Poroszlóig tartó szakaszán a védtöltés csak 1932-1939 között épült ki. Addig a falvakat a lakosság építette körtöltés védte. Sikeresen védte mindaddig, amíg a bal parti töltés meg nem épült. A bal parti védtöltés 1856-58 között történt megépítése után áradáskor a víz a Hortobágy-Sárrét térségein már nem terülhetett szét mint korábban, átzúdult tehát a heves-borsodi nyílt ártérre, különösen veszélyeztetve Tiszadorogma, Tiszabábolna és Tiszavalk lakóit. Emlékezetes évek: 1888, amikor Szentistván, Mezőnagymihály és Mezőcsát térségéig hatolt a víz. Hasonló volt az 1895-ös, az 1912-es, az 1919-es. 1922-ben kétszer is kiöntött a Tisza olyannyira, hogy a fent nevezett falvakba csak csónakon lehetett bejutni. 1924-ben, majd 1925-ben is nagy árvíz volt.

4 1925-ben karácsony után lepte meg az ár a környéket. Tiszabábolnán éppen kántort választottak volna, de csak egy pályázó merészkedett a faluba „nagy veszedelem között ladikon jött el és jelent meg az énekpróbán a templomban".

5 Mindent felülmúlt az 1932-es nagy árvíz. Szintén Tiszabábolnán jegyezték fel: „Rettenetes 1 Vö. Andrásfalvy Bertalan: Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. Tanulmányok Tolna megye történetéből. VII. Szekszárd, 1975.; Uő: A Sárköz és a környező Duna menti területek ősi ártéri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt. Vízügyi Történeti Füzetek. 6. 1973. 2 A foki halászatnak a Tisza-vidéki jelentőségéről részletesen ír Szilágyi Miklós: A halászó vizek, halásztársadalom, halászati technika. Debrecen, 1992. 3 Vö. Károlyi Zsigmond-Nemes Gerzson: Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (859-1846). Vízügyi Történeti Füzetek 8. 1975. 4 Adatok a tisza-bábolnai templom, parochia plébánia történetéhez az 1888, 1895, 1912, 1919, 1922 és 1925. évekből. A tiszabábolnai római katolikus plébánia irattára. 5 Uo. 1925-ből. 815