A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

PUSZTAI Tamás: Késő középkori épületek Muhiból – a periféria –

tott, a település egészének a képét pedig a nagy telkekre épített, jellegzetesen falusias épületek határozták meg.

13 A középkori Muhi föld alatti maradványai teljes egészében szántóföldön találhatók, így lehetőség van a település teljes területének régészeti módszerekkel való vizsgálatára, illetve, régészeti adatok alapján meghatározni helyét a középkori mezővárosaink sorában. Dolgozatunkban három, a település déli végében 1995-ben feltárt, 15-16. századi épületet, valamint leletanyagukat mutatjuk be. A feltárt jelenségeknek a központi területekkel való összehasonlításával a település 15-16. századi belső felépítésére is igyekszünk információkat nyerni. Annak ellenére, hogy az 1995-96. évek feltárásai során az egykori mezővároson belül, több területen, viszonylag nagy felületeket vizsgálhattunk meg, a régészeti adatok alapján még így is több, lehetséges kép rajzolható meg e belső struktúráról. Ezek a képek a feltárás egyes részterületeinek feldolgozása során valószínű, hogy változni fognak. így gondoljuk ezt a déli településszél több megoldási lehetőséget kínáló értékeléséről is. Ennek ellenére indokoltnak tartjuk a fetárás kisebb egységeinek külön-külön történő, mielőbbi közlését; nehogy, - a már idézett Szakály Ferenc szavait kissé módosítva - „a lehetséges modellek között vándorolva, elszakadjunk a minden általánosítás és összevetés alapját adó lokális valóságtól."

14 Az egykori folyómedrek elsősorban délről jelentettek - igen markáns - határt a település terjeszkedésének. A középkori Muhinak erre a déli végére (az azt átszelő, 35. sz. főútvonaltól délre) esett 1995-ben az egyik munkaterületünk. Az itt végzett feltárás során előkerültek a késő Árpád-kori falu szélének külső kemencéi, gödrei, és egy ház; valamint ezek fölött az objektumok fölött, kissé a központi területek felé húzódva, három késő középkori-kora újkori épület illetve három kút. Az épületek a centrumban elhelyezkedő templomtól mintegy kétszáz méter távolságban álltak. A település déli végén ezek a legkésőbbi feltárt objektumok (5. kép).

15 A feltárt épületek leírása:

16 23-as számú épület: Téglalap alakú, padlószintjével kissé a korabeli szint alá süllyesztett, alapozási árokkal készített falú épület (1.; 6. kép). Kemencéje az épület falsíkján kívülre nyúlik. Az ÉNy-DK-i tájolású, téglalap alakú, 6,8x4,2 méter alapterületű épület padlóját 50-60 cm mélyen a korabeli külső járószint alá mélyítették. Falának a téglalap oldalai mentén a padlószinthez mérten 40-50 cm mély és ugyanilyen széles alapozási árkot készítettek, melynek fenekébe a falat tartó, 15-25 cm vastag cölöpök számára nagyméretű, téglalap és kör átmetszetű cölöplyukakat ástak. Az épület Ny-i, hosszanti fala mentén, valamint a DK-i sarkában az alapozási árokban egymástól elkülönülő, függőlegesen álló betöltéssávot figyeltünk meg. A legszélső sötétszürke színű betöltés (

s

917) az alapozási 13 Vályi 1989, 84. Legutolsó tanulmányában részletesen elemzi a magyarországi mezővárosok régészeti kutatásának helyzetét, újabb eredményeit {Vályi 1997 in press). 14 Szakály 1995, 32., A dolgozat elkészítését az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatta. 15 A rajzokat Víghné Takács Mária és Kalászdi György készítették, munkájukat ezúton is köszönjük. Szintén köszönet Laszlovszky Józsefnek és Tomka Gábornak a dolgozat elkészítése során e témához fűzött észrevételeikért. 16 Az ásatás során előkerült épületek, műhelyek, kutak stb. a dokumentálás során objektumszámot kaptak, a publikációban ezt o betű, valamint a hozzá kapcsolódó objektumszám jelzi. Az objektumokon belül elkülöníthető, legkisebb, régészeti szempontok alapján leírható egységeket - a stratigrafiai egységeket pedig kis s betűvel, valamint azonosítási számukkal jelöljük. 7