A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

SZ.KÜRTI Katalin: Debrecen művészeti kapcsolatai Nagybányával, Técsővel és Kassával (1896-1944)

igényekhez szokott ember nem mehet. Ebben igazuk lehet. Én az ellenkezőjét állítom. Azt, hogy piktornak valóbb hely a világon nincsen!!! Szegény ember vagyok, és beláttam, hogy Técsőtől se anyagilag, se mortaliter nem várhatok egyebet a félreismerésnél. Igaz, Técső vacak hely, de a folytonosan romlott levegő demoralizálólag hat ott rám, mindenikünkre reá nehezedik ott a magányosság, barátságtalan ridegség - az idegenség érzése. Debrecen pedig minden tekintetben képes volna az ügyünket életerőhöz segíteni. Kedvező körülmények között nem 15-20 de 60-80 ember fog résztvenni a legközelebbi szemeszter megnyitásánál..." A 2. levél Münchenben kelt 1910. november 7-én (részlet): „Ha Debrecen a Nagyerdőben építtet egy olyan műtermet, mint a técsői p. o. (persze ennél jóval szebbet), úgy ott is akad modell, és hely is fog akadni a fák árnyékában a kényelmes festéshez. Ha továbbá a város hajlandó nekem az iskola kényelmes odatelepítése, erős fellendítése, és állandósítása érdekében, 3-4000 korona készpénzzel hozzájárulni az ügyemhez, úgy 20-30 növendékkel a legközelebbi tavaszon megkezdődhetne a nyári öthónapos művészeti szemeszter Debrecenben." A Hollósy és tanítványai című kiállítás (Könyves Kálmán Szalon) nem aratott igazi sikert, különösen Hollósy nem kapott kedvező kritikát. Ezért két hónap múlva, 1911. január 7-én ezt írta Münchenből Toroczkaynak: „Azok után a kritikák után, amik most jelentek meg az újságban, nem hiszem, hogy a város (Debrecen) nagy bizalommal és örömmel menne bele az én ügyembe. Ha tényleg hajlandó volna is e város egy pár ezer korona befektetést juttatni az iskola terveinek, reám nézve ezzel nagy kötelezettség járna. Nem érezném magamat nyugodtan, és azt sem tudom, megelégelné-e a város azt, ha én 10-20 emberrel kerülnék oda, hogy azok, akik odajönnének megmaradnának-e ott? Én magam új környezet, - új emberek között alig bírnék meglenni, alkalmazkodni pedig csak akkor tudok, ha teljesen magamra maradhatok. Ez sem tetszene az ottani uraknak." A terv tehát meddő maradt, így a debreceni fiatalok továbbra is Nagybányára jártak nyaranta. Négy festő a Mintarajz Tanoda, illetve az Iparművészeti Főiskola elvégzése után ment Nagybányára tanulmányútra: Tőkés Sándor 1904-5-ben, Toroczkay Oszvald 1906-ban, Balezer György és Haranghy Jenő 1912-ben. Az amatőr dr. Jászi Oszkár 1911-ben járt a Szabadiskolába, a festőnők szinte évente. Bartók Margit 1905-6, 1908-10, 1912-14 között és 1918-ban, Bartók Mária 1915-ben, dr. Koncz Ákosné 1907-ben, Koncz Dezsőné 1909-ben. Csíkos Antónia elvégezte a Deák-Ébner női festőiskolát, majd 1909-15 között a szabadiskolát látogatta. 1906-tól 1922-ig az iskolán kívül dolgozott, tagja lett a Nagybányai Festők Társaságának.

8 Az I. világháború kitörése Técsőn érte Holló Lászlót és Toroczkay Oszvaldot. Debrecenbe érve megtudták, hogy festőkollégáik: Hollósy orosz, lengyel tanítványai itt hadifoglyok. A Hrabéczy család teljes felelősséget vállalt Tyihomirovért, Volkovért, Borellért és a lengyel Richtárszkyért. Együtt festettek, zenéltek a városszéli Tócós-kerti Hrabéczy villában, így hát valóságos nemzetközi művészkolónia működött itt 1916-17ben.

9 8 Réti i. m. 265.; Sz, Kürti: Csíkos Antónia. Hajdú-Bihari Napló, 1985. szept. 28.; Murádin Jenő: Rövid életrajzok. Nagybánya. Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig (Miskolc, 1992) 160-161. 9 Koczogh Ákos: Holló László (Budapest, 1962.); Tóth Ervin: Holló László (Debrecen, 1965). 777