A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

SZ.KÜRTI Katalin: Debrecen művészeti kapcsolatai Nagybányával, Técsővel és Kassával (1896-1944)

DEBRECEN MŰVÉSZETI KAPCSOLATAI NAGYBÁNYÁVAL, TÉCSŐVEL ÉS KASSÁVAL (1896-1944) SZ. KÜRTI KATALIN Debrecen a történelem folyamán mindig többet jelentett, mint egy nagy mezőváros vagy szabad királyi város. Több száz éven át volt a Tiszántúl szellemi központja, Gulyás Pál szavaival: „Ó-kikötő, tájakat összekötő". Régiók határán fekszik: a Hajdúságot, Bihart, a szatmári részeket köt9 össze a Felvidékkel. Itt haladtak át a nemzetközi kereskedelmi utak, itt voltak az Erdélyt, Partiumot, a Felvidéket összekötő nagy vásárok. A Református Kollégium nemcsak a bihari, hajdúsági, felső-tiszai református gyerekeket fogadta be, hanem a Keletről ide menekülőket. Különösen szoros volt a kapcsolat Szabolcs, Szatmár és Bihar vármegyével, a Szilágysággal, így Nagybányával is. A 16-19. században a protestáns vallás teremtett kapcsolatot a két város között. így nem véletlen, hogy az 1809-ben épült nagybányai református templom 1836-ra megvalósult tornya megtévesztésig hasonló a debreceni Nagytemploméhoz. A „kálvinista Róma" hatalmas temploma bizonyára eszményképül szolgált Nagybánya reformátusai számára. Talán az sem véletlen, hogy 1823-ban a római katolikus templomba attól a Kármán Jánostól rendelték meg a fő oltárképet, aki a debreceni Református Kollégium rézmetsző diákok körében tanult Kiss Sámuellel, majd Debrecenben portretírozott. Működését Kazinczy Ferenc méltatta.

1 A 19-20. század fordulóján Debrecen dinamikusabban fejlődött, mint a kisebb léptékű Nagybánya, de művésztelepet nem sikerült létrehoznia többszöri kísérlet után sem. így a művészfiatalok a közeli Nagybányán tanultak, illetve képezték tovább magukat. Az alapot már Debrecenben megkapták tanáraiktól, akik Budapestről a Mintarajz Tanodából kerültek ide (Bosznai István, Bakoss Tibor, Pálffy József, majd a miskolci származású, Nagybányáról repatriált Balezer György). 1902-ben megalakult a Debreceni Műpártoló Egyesület, amely az első években az Országos Képzőművészeti Társulattal és a Nemzeti Szalonnal közösen rendezett kiállításokat, majd 1906-ban és 1910-ben fogadta a felvidéki vándorkiállításokat.

2 1903-ban amatőr kiállítást hirdetett, amelyen patrícius és honorácior családok tagjai is szerepeltek (pl. Csíkos Sándor főorvos feleségével és Antónia nevű leányával). Közülük többen látogatták 1905-től a nagybányai szabadiskolát, így Bartók Margit és Mária, Koncz Ákosné, Koncz Dezsőné, Csíkos Antónia, Tőkés Sándor (még a Hollósy-féle iskola tanítványa volt a debreceni Kubinyi Sándor 1896-98-ban).

3 Látva az érdeklődést 19081 Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (Debrecen, 1987.); Sz. Kürti Katalin: Kiss Sámuel (1781-1819), a debreceni „rajzoskola" első professzora (Debrecen, 1995.) 2 Sümegi György: Adalékok a debreceni Műpártoló Egyesület történetéhez. Déri Múzeum Évkönyve (a továbbiakban DMÉ), 1982 (Debrecen, 1985) 557-572.; Zsadányi Guido: A felvidéki vándorkiállítások története. HOMÉvk. IV. 1962-64 (Miskolc, 1964) 183-206.; Sz. Kürti Katalin: Képzőművészeti kiállítások a századelő Debrecenében. DMÉ, 1989-90 (Debrecen, 1992) 409-438. 3 Réti István: A nagybányai művésztelep (Budapest, 1954, 1984) 773