A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: A „föld népének” élete a Nagykaposi járásban Mária Terézia úrbérrendezésekor

tőség, de a mocsaras határrészek alkalmat teremtettek nagyobb mennyiségű sertés tartására. Igaz, a sertés-dézsmát még eléggé patriarchiális módon kezelték: ha 10-20-30 sertése volt valamelyik úrbéresnek, akkor is csak egyet követeltek tőle évenként. Ha tíznél kevesebb volt, akkor pedig 2-3 krajcárjával, 3-6 garasával válthatta meg a gazda ezen haszonvételét.

28 Az ország más térségeiben gyakorolt sertés-dézsma, vagy megváltási összeg mértékéhez ez viszonylag elviselhető tehernek minősül, mert máshol 6 krajcárjával, 9 garasával válthatták meg ezt a jogot az úrbéresek, s 10 sertésenként szigorúan „kivették" a dézsmát.

29 Makkoltatni - mint említettük - viszonylag kevés helyen tudtak a Nagykaposi járásban. Palágyon 1 hónapig járhatta a sertés az erdőt, Vaján panasz nélkül és ingyen makkoltathattak a lakosok. Pénzt követeltek a földesurak az úrbéresektől a makkolásért Bésen, Nagykaposon, Kiskaposon, Mocsáron. Ingyen makkoltattak a ptruxaiak. Az erdőknek természetesen a faizáson és a makkoltatáson kívül voltak egyéb hasznai is. Gombát, gyógynövényt, málnát, somot, mogyorót, szedret, epret, szamócát, egyéb gyümölcsöket, ecetnek való vad gyümölcsöt is szedhettek, „zsákmányolhattak" a lakosok. Éltek is ezzel a lehetőséggel, legfeljebb keveset szóltak róla. Néhány helyen azonban ilyen haszonvételeket is említettek a lakosok. Csicser, Ór, Ptruxa lakói ecetet készítettek az erdőkben gyűjtött vad gyümölcsökből. Bajánháza, Botfalva, Mokcsa, Palóc, Sislóc, Vajkóc és Viszoka úrbéresei komlót gyűjtöttek, részben az erdőkben, részben a határok bokros, cserjés, gazos részein. A szántó-vető foglalatosság, az állattartás, az erdőélés haszonvételei mellett nem elhanyagolhatóak azok a hasznok sem, amelyek a kertészetből származtak a Nagykaposi járás úrbéres falvaiban. A már említett curiális falvak mellett az úrbéres falvak lakói is nagy kedvvel ültettek és neveltek gyümölcsfákat, többnyire belső kertjeikben. Gyümölcsösei voltak Bátfa, Bés, Botfalva, Bozos, Budaháza, Csicser, Darma, Dobóruszka, Ór, Gálócs, Iske, Nagykapos, Kiskapos, Kelecsény, Mocsár, Palágykomoróc, Palóc, Ptruxa, Sislóc, Nagyszelmenc, Tarnóc, Vaján, Viszoka úrbéres lakóinak. A megtermelt gyümölcsöt nemcsak maguk fogyasztották az úrbéresek, hanem piacon is értékesítették, mint ahogyan a házi kertekben termelt zöldségféléket is. Alig volt község a Nagykaposi járásban, ahol zöldség- és káposztatermeléssel nem foglalkoztak volna. Néhány településen dohányt is termeltek. Erről Bés, Budaháza, Nagykapos, Kiskapos, Mocsár és Ptruxa lakói tettek említést. A határbéli haszonvételek között kell megemlítenünk a halászatot és a csíkászatot. A Latorca és mellékvizei „megjárták" ezt a tájat, és számos helyen alakítottak ki olyan vízfolyásokat, tavakat, halászóvizeket, ahol az úrbéresek is szabadon élhettek ebbéli haszonvételekkel. Konkrétan erről csak Kiskapos, Kelecsény, Kérész, Mocsár, Mogyorós, Mokcsa, Palóc, Pinkóc, Ptruxa, Nagyszelmenc és Vaján lakói szóltak. Feltételezhető azonban, hogy ezeknek a településeknek az úrbéresei „pénzeltek" is ebből a haszonvételből, azért hangúlyozták, mint lehetőséget. Ennél sokkal több községben foghattak halat, csíkot, egyéb vízi állatot saját fogyasztásra, de mint lényegtelen, tényleges hasznot nem hajtó tevékenységet említés nélkül hagyták. A lakosság alaptevékenységén kívüli haszonvételekről ugyancsak készítettünk egy táblázatot, melyet itt közlünk, érzékeltetve általa, hogy milyen megélhetési források játszottak még szerepet a Nagykaposi járás lakóinak munkás hétköznapjaiban (3. sz. táblázat). 28 Pest, Szabolcs és Zemplén megyékben sokkal szigorúbban hajtották be a „sertés-dézsmát" a földesurak. Lásd erre a 22. jegyzetben felsorolt forrás-publikációkat. 29 Takács, 1991. 75