A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

MURADIN Jenő: A Nagybánya és a keleti régiók című tudományos tanácskozás elé

A NAGYBÁNYA ÉS A KELETI RÉGIÓK CÍMŰ TUDOMÁNYOS TANÁCSKOZÁS ELÉ MURÁDIN JENŐ Azt hiszem, ezzel a rendezvénnyel végéhez is közeledünk a centenáriumi évnek.

1 Pontosabban annak az eseménysornak, ami célul tűzte ki azt, hogy a 100 éves Nagybányát bemutassuk, azaz a művésztelep alakulásától eltelt 100 esztendő történetét, annak a korszakokra osztható fejezeteit. A magyar millennium esztendejében jött létre, és sok évtizedes fönnállása során végül is a legnagyobb szolgálatokat tette a magyar művészetnek, és egyben a kelet- és közép-európai művészetnek, sőt, a nyugati kihatásokat sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Gyorsan megkérdezném: kiket is érdekel a jubileum? - bevallom, engem nem! Tehát azok a megemlékezések, azok a szokványos centenáriumi ünneplések sokat nem szoktak mondani! Megjelenik néhány írás, tanulmány, emlékezés, s azzal azután szépen feledésbe is merül a dolog! Nagybánya esetében nem ez történt! Éppen itt Miskolcon, 1992-ben merült föl az a probléma, hogy ezt a centenáriumot valahogy másképpen, előkészítve, alapos nekifutással tudjuk megünnepelni. Itt, Miskolcon történt ez a dolog, akkor voltak itt a Nemzeti Galéria munkatársai, vezetői és azok, akik érdekeltek voltak ebben a kutatásban. Az azóta eltelt négy esztendő, én állítom, sokkal többet hozott a Nagybánya-kutatásban, mint bármelyik más korszak! Talán Réti István könyvének 1954-es első megjelenése hasonlítható ehhez. Amikor olyan könyvet adott Réti István a magyar közönség kezébe, melyből feltárult a múlt, s megtanulhatta Nagybánya történetét, azt a történetet, amit Réti István, az alapító mesterek egyike írt meg, de aki inkább egy álomképszerű Nagybánya-monográfiát mutatott be! Az eltelt 4 esztendő sorozatos kiállításai, a megjelent könyvek, tanulmányok messze tágították ezt a képet, azt mondhatjuk el, sokkal többet, sokkal mélyebben tudunk ma már Nagybányáról beszélni, mint 4 esztendővel ezelőtt! - s ezért volt fontos ez a jubileum! Azt is elmondhatom, ebben a föltárásban a Magyar Nemzeti Galéria nagy kiállítása és vaskos tanulmánykötete mellett a miskolciak kezdeményezése egészen rendkívüli volt! Hadd mondjam el: előkerült az 1912-es nagy nagybányai kiállításnak a katalógusa, pontosabban egy vendégkönyve, s abban a vendégkönyvben számos miskolci látogató volt! Nem tudom, hogy alakult, meg lehet számolni benne, éppen itt van a vendégkönyv Miskolcon, hogy számarányánál fogva az egyéb magyar városokhoz viszonyítva talán csak éppen Pesttel hasonlítható össze azoknak a száma, akik Miskolcról jöttek el! Nem tudom miért? Igényes város volt Miskolc, úgy látszik, sokan érdeklődtek, többen voltak, akik Miskolcról is odajártak Nagybányára tanulni. Én azt monda1 A Herman Ottó Múzeum és az MTA Miskolci Művészettörténeti Munkabizottságának közös rendezvénye, Miskolc, 1996. október 7. Csatlakozó programok: Dömötör Gizella és Mund Hugó emlékkiállítás, Véső Ágoston festőművész fotói Nagybányáról a Miskolci Galériában, [a Mission Art és a Herman Ottó Múzeum szervezésében] 757