A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HÁLA József–LANDGRAF Ildikó–SZÉKELY Kinga: Az aggteleki Baradla-barlang mondái

M iiíEiiítíifii'i 5 1. ábra. A Baradla-barlang bejárata (Nagy M. 1868. 169.) fennmaradt, de számbavételük és elkülönítésük azoktól a nevektől, amelyeket az egyes formáknak és alakzatoknak a barlang régi kutatói adtak, még nem történt meg.

9 Hanusz István írta, hogy „Néprege keletkezésére nyújtott alkalmat az aggteleki barlangban az a vágány is, melyet »szekérút« vagy »kerékvágásnak« neveznek [...]"

10 A Denevér-barlang bejáratánál a múlt században még megvolt, a régi leírások szerint valóban szabályos kerékbevágódásokhoz hasonlító képződményekkel kapcsolatos „népregédről nem tudunk (legfeljebb az elnevezést tarthatjuk népi eredetűnek), annál többet a kutatók közléseiről és vitájáról. E „nyom"-okról már a Losontzi István által 1788-ban kiadott könyvben olvashatunk,

11 majd említés történt azokról az Ungarisches Magazinban

12 is. 1793-ban a barlangot bejáró Róbert Townson hihetőnek tartotta, hogy azok szekerektől származnak.

13 Teleki Domokos a kérdésben 1796-ban nem foglalt állást.

14 Almási Balogh Pál Róbert Townsonnak nem adott igazat, viszont egyetértett Bartholomaeides Lászlóval, aki szerint a képződmények taligák kerekeitől származnak, amelyeket a barlangban megbújt üldözöttek használhattak.

15 Vass Imre szerint is taligakerekek nyomai voltak,

16 Hunfalvy János viszont mindkét véleményt elutasította: „A bevágások ugyan egyenközüek, [...] mégis nem hihető, hogy talyiga vagy szekér járásától származnának."

17 Ma már nem lehet e kérdéshez hozzászólni, mert a sajátos képződmények a 19. században megsemmisültek. A „szekérút" emlékét a fent idézett (és néhány nem idézett) barlangtani cikken és könyvön kívül Tompa Mihály A barlang lelke című, 9 A Baradla-barlang helyneveit is elemezte: Balázs G., 1996. 10 Hanusz L, 1893a. 342.; 1893b. 475.; 1900. 62. 11 Balázs D., 1982. 98. 12 Ung. Magazin 1781. 79. 13 A.B. R, 1820. 89. 14 Teleki D., 1796. 39. 15 A. B. R, 1820. 83-84. 16 VassL, 1831. 15. 17 Hunfalvy J., 1867. C. 705