A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: A „föld népének” élete a Nagykaposi járásban Mária Terézia úrbérrendezésekor

Az állami adókról és katonatartási, szállítási terhekről nem kérdezték az úrbéreseket a „rendező biztosok", ezért erről nem is esik szó a vallomásokban. Viszonylag keveset szólnak az úrbéresek a királyi dézsmáról, vagy egyházi tizedről is. A Lexicon locorum... adatai szerint a járáshoz 44 település tartozott. Ezek közül mi 34-nek ismerjük az úrbérrendezéskor „kivett" paraszti vallomásait. A hiányzó tíz község

9 lakói feltételezhetően hasonló jellemzőket soroltak fel mind határaikról, hasznaikról és szolgáltatásaikról. Sem a földrajzi környezet, sem a földesúri hatalom nem variálhatta olyan dominanciával a 10 hiányzó település lakóinak életét, hogy a pontosan követhető paraszti vallomások ne rajzolnák ki a lappangó vagy megsemmisült vallomások hátterében meghúzódó paraszti létet. Első helyen azt kell kiemelnünk, hogy bár a határok még regulázatlanok, a művelés és biztos tulajdonlás alá nem tartozó határrészeken, gazos, bokros területeken szabadon „zsákmányolhattak", gyűjtögethettek a lakosok. A járás népességének fő megélhetési forrása az igaerőt és annak utánpótlását is biztosító állattartás mellett is a szántó-vető foglalkozás, a paraszti gazdálkodás. A számba vehető 34 településen - a táblázatunk tanúsága szerint is

10 - dominál a két nyomásos határhasználat. A 34 település lakói közül egyedül Ptruxa úrbéresei vallják, hogy határuknak „csak egy mezeje vagyon. Abban az mely kevés földjei vannak, két ökörrel lehet szántani".

11 Az „állandóul" bírt földek 2-3-5 darabban találhatók a határban, és évenként 1-2-3-4-10 pozsonyi mérő magot vethetnek el a gazdák. Az úrbérrendezés során 1/4 és 1/2 telkesnek bizonyuló gazdák 4-5-6-7-10-11-16, évenként kétszer is megkaszálható rétet usuálnak, és - ha az árvíz nem rontja a határt - legelőjük is van „mindenféle marháj oknak elegendő". Erdejük is bőven van a ptruxaiaknak. Nemcsak épület- és tűzifa telik ki belőle, de „amidőn az erdőn megterem" a makk, az „uraság engedelmébűl minden fizetés nélkül" makkoltathatnak. Fát is hordanak a „Hegyaljára épületre, tűzre", mint ahogyan „szőlőkarókat... és csónakokat is pénzért", mert határukban hajózható folyóvizek vannak. A falu határát átszelő Latorca nemcsak hajózásra, halfogásra is „hasznos". Nem csoda hát, ha Ptruxa lakói a trágyázásra szoruló szántókkal csak annyit bíbelődnek, amennyi feltétlen szükséges a kenyérnek való megtermeléséhez, s inkább állattartásból, famívek készítéséből, állatok neveléséből és eladásából, halak hasznosításából „pénzelnek". Terményeikből sem tizedet, sem kilencedet nem adnak sem a papságnak vagy kincstárnak. A kevés szántó-, több rét- és szabad erdőhasználat ellenértékét robotban szolgálják meg földesuraiknak, Csathó Janosnénak, Riczkó Istvánnak. Kettejük úrbéresei, amíg az aratás tart mindennap, szénakaszáláskor három-négy hétig szolgálnak egyvégtében gyalog, s ezenkívül minden harmadik hetet a földesúrnak dolgozzák. Ormos Miklós tavasszal is, ősszel is egy-egy hónapnyi robotot követelt szolgálónépeitől. Áffra László egy egész telkes jobbágya és 3 házas zsellére évi 40 forintért váltotta meg robot-szolgáltatását. Gróf Bégányi András, özvegy Horváth Józsefné, özvegy Karner Györgyné és Eötvös Mihály rendszertelenül, ha a szükség hozta, akkor robotoltatta jobbágyait és zselléreit. Egyikük jobbágyai sem panaszkodtak különösebben a robotterhekre. Ptruxa lakói - még ilyen terhek és szolgáltatások mellett is - kivételes helyzetben voltak. Dohányt, zöldséget, káposztát, gyümölcsöt termő kertjeik, tizedtől és kilencedtől 9 Az alábbi településeknek hiányzik a vallomása: Bező, Csepely, Jenke, Karcsva, Alsónémeti, Felsőnémeti, Nyarad, Palló, Tasolya, Zahár. 10 Lásd az 1. sz. táblázatot. 11 Lásd Ptruxa úrbérrendezési iratanyagát. 64