A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

SZABADFALVI József: 19. és 20. századi borotvatokok Borsod megyéből

tokok díszítésében is mutatható ki különbség. A másik jelentős kinyitási lehetőség a tengelyen való egy vagy mindkét oldalán való elfordítás, amelyet rendszerint csak egy ötletes szerkezet elmozdítása után lehet működésbe hozni. A legkorábbi borotvatokok néhány darabjának az egyik végét tulipánra emlékeztető formára faragták. Ezek általában túlnyúlnak a tok testén. így van ez pl. az általunk ismertetett korai daraboknál, pl. az 1818-ból Cserépfaluból, valamint a 19. század első feléből származó cserépváraljai példánynál. Az 1825-ös mindkét vége ívelten cakkokra faragott. Az 1835. évvel datált egyik végén, az 1891-ből származó sátoraljaújhelyi példánynak mindkét vége ívesen kiképzett. A múlt század végére datálható tiszadorogmai borotvatoknak a testen túlérő faragott fogantyúja van. Ez a megoldás visszatér több, a századunkban készített borotvatokon is. A hasáb alakú borotvatokok többsége mindkét végén, néha csak az egyiken kissé ívelten záródik. A 19. század első felében készült borotvatokok díszítésére a következők a jellemzőek: Az 1817-es darabon, mint már említettem, karcolt és feketített sávozás, illetőleg a szélén körben farkasfogazás található. E díszítésmód rokonságát csak a későbbiekben kereshetjük. A karosi darabok díszítményei jobbára karcolással kontúrozott, foltszerű virágornamentikával készültek; a leveleket és virágokat választóvíz különböző hígítású fokozatával színesítették. Lényegében hiányzik, illetőleg csak járulékosan fordul elő némi vésés, valamint a domború faragás. Ez a díszítésmód a jellemző az 1818-ban s a közvetlen további daraboknál: 1825, 1835, 1842, 1891 évvel datált, illetve 8. tétel alatt leírt cserépfalui; a 9. tétel alatti miskolci és a 10. tétel alatt leírt daraboknál. Számításaim szerint részben vagy teljesen karcoltan ornamentált a borsodi borotvatokoknak legalább egyharmada. Igen rafináltan és gazdagon karcolt az 189l-es és a bükkaranyosi borotvatok, amelyen szinte grafikusan ábrázolt portré is látható. Ritkábban fordul elő a karcolás 20. századi darabokon, pl. az 1923-as vésett és karcolt, figurális elemeket is őrző tárgyon. Az 1818 és 1862-ben készült darabokon - egy kivétellel -jellemző a foltszerű ornamentálás, leginkább a karcolt kontúrvonalak között. Érdemes megemlíteni, hogy a több mint féltucat darab közül három Cserépfaluból került múzeumba. Mindhárom időszakban készült borotvatokokon tulipánábrázolás. Ez a többször előforduló ábrázolás viszont ahány darab, szinte annyi variáció. Azt is mondhatjuk, hogy az 1818 és 1852 közötti borotvatokoknak kb. egyharmadán domináns elhelyezésben fordul elő. A második időszakban az 1896, 1897, 1899. évvel jelzett darabokon, illetve a harmadik csoportban is fellelhető. Ugyancsak nagyon gyakori a virágcserépből, esetleg más testből kiinduló klasszikus cserépvirág, szaknyelven az olasz korsós ábrázolás, amely a reneszánszban az egyik igen kedvelt ábrázolásforma volt. Gyakran fordul elő az I. csoport darabjainál. Különösen szép a cserépfalusi 1818-as, egy szám nélküli (no. 8.), és a Borsod megyéből számon tartott (No. 10.) borotvatokon. Ez a klasszikus kompozíció előfordul az 178l-es, 1896-os és a Zilizről származó (No. 33.) második csoportba sorolt darabokon is. Különösen rusztikus olasz korsós ábrázolás található a 39. sorszám alatt tárgyalt, Angyalos tanyáról bekerült borotvatokon. A szabályosan ábrázolt virágcserépből egy teljesen geometrikus megoldású, csupán pálcikákból álló virágtő fut ki. A történeti Borsod megyéből származó borotvatokoknak kb. egyötödén figyelhető meg a választóvizes színezés. Ez elsősorban az első időszak datált és datálatlan darabjaira jellemző. Már az 1818-as darabon is megtalálható. Az 1800-as évek első felében 648