A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

SZABADFALVI József: 19. és 20. századi borotvatokok Borsod megyéből

hogy hasonló formájú és azonos rendeltetésű eszközöknek korábban is kellett lenniük. A történelem során ismeretes volt bőr tokban való elhelyezése is. Az Ethnographia 1940-es kötetében olvashatjuk a következő mondatot: „Elmaradhatatlan, hogy egy szögre akasszák a mókusbőrbe rakott borotvakést".

12 A legrégebbi borotvatokok szélesebbek és laposabbak, és csak később alakultak ki a hasáb alakú és hosszúkás eszközök. A régebbiek általában egy vagy két borotva, néha timsó és esetleg más, a borotválkozáshoz használatos eszköz (szappan, ecset) elhelyezésére is szolgáltak. Találunk olyan borotvatokokat is, amelynek mindkét szélesebb lapja nyitható, s a keskenyebb rekeszben tükröt helyeztek el. Nyitható fedele kétféle lehet: a korábbiakat gyakran tolltartószerűen kihúzható fedéllel zárták, ezért is történhetett az meg, hogy múzeumi leltárkönyvekbe is tolltartónak jegyezték be. A borotvatokok nagyobbik részét ötletes tolózárak elmozdításával, leginkább két részben, tengelyeken oldalra lehet fordítani. A borotvatokok pontos elterjedésterületét nem ismerjük. Az eddigi publikációk alapján Füzes Endre készített összegzést, ebből azonban pl. Borsod megye is hiányzik, noha történelmi megyénkből szép számmal ismerünk borotvatokokat, szám szerint 42 darabot. Ezeknek több mint felét Miskolcon a Herman Ottó Múzeumban őrzik, de tízet találtam a Magyar Néprajzi Múzeumban, kettőt Egerben, egyet pedig Debrecenben a Déri Múzeumban. A borotvatartókra Borsod-Abaúj-Zemplén megye népművészetének feltárása és megírása közben találtam rá. Már elöljáróban is el kell mondani az együttesről, hogy két, igen jelentős sajátossága van: 7. Körülbelül kétharmada évszámmal datált; 2. Mind a forma, mind a díszítés tekintetében nagy különbségeket mutatnak. Ezért láttam fontosnak a több mint negyven darab feldolgozását. Remélem nemcsak a helyi borotvatokokat ismerhetjük meg, általánosabb következtetések levonására is alkalmunk nyílik. A történelmi Borsod vármegyéből előkerült borotvatokokat díszítőtechnika tekintében három nagyobb csoportba oszthatjuk: I. A 19. század elején, illetőleg az első felében, részben a közepén készített darabok közül a többség még őrzi a történelmi korok stílusait, elsősorban a reneszánsz késői hatásait, hasonlóképpen mint népművészetünk más ágai is. Ezeket leginkább finoman karcolták, amelynek vonalait fekete szín bedörzsölésével hangsúlyozták, illetőleg a foltokat választóvizes oldattal színezték. Úgy tűnik, hogy ehhez gyakran kétféle koncentráltságú választóvizet is használhattak; erre a foltok halványabb, illetőleg sötétebb árnyalata utal. Már ebben a csoportban is előfordul a spanyolozásnak egy helyi, jobbára vonalas alkalmazása. A bedörzsölt viaszt a tárgyakon napjainkig kitapinthatjuk, annak kopását ugyanis erős lakkozással akadályozták meg. 1. Az előbb vázoltakhoz képest szinte egyetlen kivétel a legelső darab, 1817-ből, amelyet kizárólag véséssel és karcolással díszítettek, s az ornamentika egésze geometrikusnak tekinthető, növényi ornamensnek nyoma sincs. A Herman Ottó Múzeumban őrzött darabon téves leltári szám található, ezért - sajnos nem állapítható meg a készítés vagy lelőhelye (53.943.1.12., h: 23,5, m: 3,4, sz: 4,7 cm). A borotvatok elfordítható fedelén középütt hosszúra nyújtott ovális folt belső részét keresztvonalakkal gondosan 12 Ethnographia, 1940. 634