A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

DÖMÖTÖR Ákos: Az ipari termelés hatása a Hangony-volgyi emberre. Jelenkor – történeti és néprajzi változásvizsgálat a hetvenes évek első felében Ózd környékén

Gépesítették a kézi munkával történő rakodást a nyersanyagot (a vasércet és a nyersvasat) feldolgozó gyárrészlegekben: a nagyolvasztóműben, az acélműben, valamint a durva- és a finomhengerműben. Ezáltal a nyersanyag feldolgozásában részt vevő munkások termelési életmódja közeledett a szállítás dolgozóinak szintén ilyen irányban fejlődő üzemi tevékenységéhez. A kohászati technológia tehát egységesítette a Hangony-völgyiek egyes munkásrétegeit életmódjuk szempontjából. A gyári közlekedés dolgozói a technika fejlődésével időben közelebb kerültek a nyersanyag feldolgozásának a folyamatához, és ez a lényeges termelési változás döntő módon hatott emberi tudatuk alakulására. A nyersvas és a késztermékek előállításában érdekeltségük közvetett módon fejeződött ki, de a gépesítés következtében és tudatosodásuk során a termelés egységének a megteremtése felé közeledtek. A vasgyári munka sajátosságai szembeötlőkké válnak, ha az ipari termeléssel hasonlítjuk össze a völgy lakosságának mezőgazdasági tevékenységét. A kohászati dolgozók termelését így a fokozott és összpontosított körültekintés, a nyersanyag feldolgozásának megerőltető folyamatossága, egyes munkahelyeken a hatalmas fizikai igénybevétel, bizonyos esetekben kimagasló szakmai tudás, néha virtuóz készség, magas fokú szervezettség, összetartás és fegyelmezettség jellemezte. A megszokott természeti környezet helyett a bejáró vasmunkások teljesen más tárgyak és jelenségek összességével találkoztak munkahelyükön. 1945 óta lényeges változások történtek éppen azokon a munkahelyeken, ahol nagy számmal a Hangony-völgyi bejárók is dolgoztak. A gépesítés tökéletesedése és kiterjedése szűk körre szorította vissza a régen általános kézi rakodást. A múlt kellemetlen emlékévé vált az érc szállítása és csillékkel való feladása a kohók mellett, hiszen az elegytéri dolgozók közül sokan belerokkantak ebbe a nehéz munkába. A mérlegkocsik kezelői az alapanyagokat önürítős kocsikban továbbították az ércbunkerekbe. A megerőltető nehéz fizikai munkát sikerült az automatizálással egyes termelési fázisokban megszüntetni, vagy csökkent a technológia fejlesztése révén a nehéz fizikai munkát végzők száma. A gyári infrastruktúra fejlesztésével javultak a revetisztítás körülményei; a hűtőventillátorok, védőruházat, gépesített kezelés bevezetésével a mélykemencés salakkezelők, a kemencesegédek munkája lett könnyebb. A gázzal szennyezett levegő káros hatásainak csökkentésével elviselhetőbbé vált a gyári környezet. Csökkent a kohászati dolgozók balesetveszélye egyes munkahelyeken, mivel az elavult termelési mozzanatok szinte nyomtalanul tűntek el. Hagyományos kohászbetegségek (derék-, ízületi, gyomor- és fejfájás) kerültek a kellemetlen emlékek lomtárába, amikor a revesöprés és lemezrajzolás égésveszéllyel járó munkáját a lemezsor leállításával megszüntették. Egyes hosszabb ideig tartó folyamatok rövidültek, és szükségtelenné tették a nagy erőkifejtést, a technológia kiegészülése (pl. a selejtvágó olló bevezetése) megkönnyítette a hengerészek munkáját.

42 A bejáró dolgozók részvétele a termelésben teljesen átalakította a Hangony-völgyiek munkán kívüli hagyományos tevékenységstruktúráját. A vasgyári termelés jellemzői szerint alakult a bejárók munkán kívüli tevékenysége a figyelem összpontosításának következtében jelentkező fáradtság feloldására, a megerőltető folyamatosság ellensúlyozására, a természeti környezettel való kapcsolat megteremtésére. A gyári munkakörül42 Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben. Miskolc, 1977. 21-54. A gépek fejlesztése következtében a régi jelbeszédre nem volt szükség. 631