A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

DÖMÖTÖR Ákos: Az ipari termelés hatása a Hangony-volgyi emberre. Jelenkor – történeti és néprajzi változásvizsgálat a hetvenes évek első felében Ózd környékén

hanem a községben a lakosság az egyházi anyakönyvben feltüntetett személynevét ismerte el. Vagy a fiatal kissikátori párttitkárt, Elek Józsefet az idősebbek csak Barnusnak nevezték. (Barnus ugyanis a Barna beceneve, és a községben ezt a személynevét fogadták el és használták). Ugyanezzel a jelenséggel találkoztam Hangonyban is. Ott pl. Csonk Bálint üzemi csoportvezetőt mindenki Csank Árpád néven ismerte. A személynevek használatának kettőssége számtalan zavart okozott eddig gyári kimutatásokban, mert a dolgozók községi viszonyrendszere a munkahelyen lépten-nyomon belekeveredett a munkásközösségek új életébe.

21 A ragadványnevek rendszere számos egyezést és különbséget mutatott a Hangony-völgyi településeken. Domaházán a három tősgyökeres nemzetség, az Elek, Holló és Kisbenedek család tagjai mint bejáró dolgozók megkülönböztetés céljából ragadványneveket kaptak. Az Elek család bejáró tagjai között Angyal, Csank, Csikus, Ember, Simon, Sós, Szószóló, Zimányi, a Hollók közül Daróci, Dindó, Kande, Kiszi, Vámos, Vaskó, Viliáros, a Kisbenedek családból Bódi, György, Hamir, Kabe, Kisandrás, Kispesta ragadvány ne vűekkel találkoztam. Megszólításban a ragadványneveket, vagy ahogy a községben mondták: a „tapadék"-ot a személynévvel együtt használták: Kiszi Pista, Szószóló Feri. Különben az egyén megnevezésekor a ragadványnevet a családnév és a személynév közé tették. Következőképpen: Elek Angyal Béla, Holló Dindó Vendel. Érdekes, hogy a bevándoroltak nem kaptak ragadványnevet. Szoó Kálmán apja Dobfenéken született, és onnan jött Domaházára. Tóth Béla apja mint cseléd Susáról vetődött a községbe. Vincze József elődei valahonnan a Felvidékről kerültek ide. Nekik nem volt szükségük megkülönböztető névre. Németh Toldi László viszont - aki Borsodszentgyörgyről nősült be Domaházára - megtartotta „ragadék"-ját, bár saját megjegyzése szerint „erre nem volt szükség". Kissikátor bejáró társadalma a ragadványnevek használata terén már közel sem mutatta az előzőkben ismertetett gazdagságot. A Kocsik család tagjai egytől egyig a Tóth ragadványnevet viselték. A Maruzsiak között Gazsi és Nóvé, a Kovácsok között Fűtő, Vigó ragadványnevekkel találkoztam. A bejáró munkások azonban ma már szívesen elhagyják a „tapadék"-ot, mondván, „minek, a személyiben sincs benne". Kissikátorban valószínűleg szentsimoni hatásra más-más helyen fordult elő a ragadvány név, hol a személynév, hol a családnév után mondták. Pl. Németh István Csoszár, Marizsi Arzén Nóvé, de: Medve Szakó István, Medve Laci Tibor vagy Kocsik Tóth Gyula. Megjegyzem, hogy a benti gyári kapcsolatok formáit ellenben a községben nem ismerték. Kocsik Béla elmondása szerint az ő beceneve az üzemben: Sógor. Benti műszerész kollégáját Mile néven becézték egy sikeres jugoszláv tv-filmsorozat (Amerre a vaddisznók járnak) főszereplője után. A rengeteg betelepülő Hangonyban is éreztette a hatását a névrendszer jelenkori alakulásában. A községbe vándorló és gyökeret verő munkások vagy a közeli településekről, vagy egészen távoli vidékekről érkeztek. A Hangonyban megtelepültek többek közt Domaházáról, Kissikátorból, Szentsimonból, Urajból, Borsodszentgyörgyről, Egerbaktáról, Zabáiról, Bocsárlapujtőről, Borsodszentmihályról, Járdánházáról, Szuhogyról, Gesztetérői, de még Hajdúböszörményből, Aradról és Ungvárról is származtak. A népességkeveredés hatására régi családok {Kanta, Turcsányi, Székely, Dul, Bodor, Bartók) elhagyták a ragadványnevek használatát. A bejáró dolgozók között az End21 Dobosy László: Ragadványnevek Ózd környékén. (Kézirat). HOM Adattára 1950. sz. 621