A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

DÖMÖTÖR Ákos: Az ipari termelés hatása a Hangony-volgyi emberre. Jelenkor – történeti és néprajzi változásvizsgálat a hetvenes évek első felében Ózd környékén

azt mutatta, hogy megbomlott a régi családi hagyományátadás, és ez is hozzájárult a természeti környezettől való távolodáshoz a bejáró munkások helyi társadalmában. Hangonyban az idősebb korosztályhoz tartozó id. Endrész Gyula kapásból a következő földrajzi neveket sorolta el: Barát völgye, Csipcsi (hegy), Lom vereje (völgy), Rengett lábja, Mihászó völgye, Biríny, Kis-Biríny, Nagy-Biríny, Egres völgye, Lacó padja, ír völgye, Simon ásza (völgy), Malom-völgy, Hajág völgye, Dobra, Dobra-tető, Dobra-ódal, Tartoloca, Golotka (erdőrész), Üsnök, Szénégető, Pityergő (kút), Mocsolyás, Sósalja, Pétre (völgy,) Büdös-kút, Tetyves gödre, Pogányvár}

9 A népi magyarázat és a tudatos történeti ismeretterjesztés hatása keveredett abban, amit Endrész Gyula és családtagjai elmondtak az egyik-másik földrajzi elnevezés eredetéről. A Barát völgyében kolostor volt régen. A Csipcsi-hegy körül elterülő területnek egykor Csipcsi Péter volt a gazdája. A ham verejét Lam Pál birtokolta hajdan. A Rengett lobjában „borzasztóan nagy láb erdő" magaslott. Lacó padját egy földbirtokosról nevezték el. A Malom-völgy a benne lévő kis malomról kapta nevét. A Baglyas erdőrészben sok bagoly húzta meg magát. A Birínynél húzódó erdőrész mellett, a Szénégetőnél égették pár évtizede a szenet. A Dobra nevű dűlőhöz pedig egy népetimológiát tartalmazó betyártörténet kapcsolódott: állítólag Vidróczki betyárnak ott volt a tanyája. Az gondolták, hogy elfogják, dobra kerül a birtok. Más magyarázat szerint egy Dobra nevű birtokos vette meg ezt a földet. Megfigyeléseim szerint a 20-30 évesek korosztálya távolról sem ismerte ennyire környezetének földrajzinév-anyagát. A Hangonyba más vidékekről betelepült kohászati dolgozók ismeretlenül tekintettek erre a mikroszkopikus részletességgel rögzített világra, amelyben részben a helyi történelem is megmaradt bonyolult községi értelmezésben. Legfeljebb a gyárhoz vezető út és esetleg környékének egy-egy részlete mint a szerves kultúra töredéke maradt meg bennük, mert szemléletük ökonomikus látásmódról tanúskodott. A gyári munkahelyre összpontosult figyelmük. Termelésük és anyagi javaik elosztásának helye áttevődött Ózdra. Lakóhelyük a község volt, amely előbb-utóbb a városba látszott olvadni. Érdekes különben a hangonyiak földrajzinév-ismeretének tanulsága. Az alsóhangonyiak inkább Alsóhangony, a felsőhangonyiak pedig inkább Felsőhangony környezetét ismerték. Bár a két község 1939-ben Hangony néven egyesült,

20 és lakóik keveredtek egymással, mégis tudatukban és magatartásformáikban számos régebbi, egymástól elkülönítő vonást megőriztek. Szentsimonban a belső terület 60-70 éves lakói közel 40 völgy, rét, út és szántó nevét tudták. Ezenkívül a község belterületén 38 „udvar"-t soroltak fel, amely az egykori tulajdonos családfő nevét viselte. Hangonytól Ózd felé haladva, az első a Zsófi-udvar, az utolsó a Kovács Pál-udvar volt. Jellemző az ÓKÜ vonzásának erejére, hogy a 38 udvar közül jelenleg 30-ból jártak be oda dolgozni. A városiasodás gyorsulásának eredményeképpen a községben új életmódövezetek keletkeztek. Ezeknek lakóit a betelepültek kevéssé ismerték. Az új lakótelepek munkásnépe előtt viszont a község belterületének földrajzinév-együttese jobbára ismeretlennek tűnt. Hasonló kettősséget mutatott a bejáró munkások névhasználata is. Előfordult, hogy a kohászati dolgozót teljesen más néven ismerték otthon, községében vagy a többi Hangony-völgyi településen, mint az ÓKÜ-ben. Pl. Kocsik Bélát Kissikátorban mindenki Tóth Janinak szólította. Tehát nemcsak a ragadványnevet (Tóth) használták otthon, 19 Ilo. Bálint: Gömör megye II. köt. Bp. 1942. 37-39., 284-287. 20 Ha Bálint: Gömör megye I. köt. Bp. 1976. 465. 620