A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

DÖMÖTÖR Ákos: Az ipari termelés hatása a Hangony-volgyi emberre. Jelenkor – történeti és néprajzi változásvizsgálat a hetvenes évek első felében Ózd környékén

nak arculatát.

7 A hetvenes években a gyalogos bejárás ismeretlen fogalommá vált. Javultak a munkaerőáru eladásának feltételei a dolgozók számára. A vasgyár az urbanizáció motorjaként teljesen átformálta a települések szerkezetét, és egyes falvak Ózdba olvadtak. Ezeknek lakói Ózd város lakosságát növelték. Módosult tehát a bejárás fogalma, mert a városhoz csatolt területek lakói már nem számítottak bejáró dolgozóknak.

8 Az idők folyamán megváltoztak a bejárás övezetei Ózd körül. Minél közelebb feküdt a gyárhoz a körzet, annál inkább kiszélesedett az ipari munkavállalás a lakosság körében. Egyre újabb távoli életmódövezetek alakultak ki a közlekedés és a gyári termelés fejlődésével. A távoli területek bejáróinak életmódjában később és gyorsabban játszódtak le a helyi kultúra átalakulását jelentő változások, mint az Ózdhoz közelebb eső településeken.

9 Az életmódváltozások fázisainak és szféráinak eltolódása jellemzi a Hangony völgyének négy községét. A bejárás hatására megváltozott a helyi munkásság összetétele. A fokozatos megtelepedés során Ózd különböző etnikai hagyományok gyűjtőmedencéje lett, amelyben a városi munkásság magába olvasztotta és helyi módon szabványosította a táji kultúra etnikai elemeit.

10 A Hangony völgyének népe az Ózd-vidék iparosodásának tengerében szintén megteremtette bejáró munkásait. A paraszti telkek elaprózódása folytán rohamosan nőtt a mezőgazdaságban a nincstelenek, a zsellérek száma. A századforduló idején a Hangony-völgy gyengén ugyan, de az ózdi vasgyár vonzáskörébe tartozott. Három község kapcsolódott ekkor a vasgyár 5-12 km-es vonzáskörzetéhez: Alsóhangonyból 10 fő, Felsőhangonyból 6 fő, Szentsimonból 17 fő vállalt Ózdon gyári munkát. Az akkori bejáró munkástársadalomnak az alsohangonyiak 3,2%-át, a felsőhangonyiak 2,4%-át és a szentsimoniak 4,1%-át alkották.

11 Sajnos, nem ismerjük név szerint a bejárás úttörőit a korai időszakból, a Hangony völgyéből.

12 Adatközlőink nem emlékeztek rájuk. Emlékezetükben a részesmunkát végző, elaggott, rongyos öltözékben botorkáló napszámosok alakjai rögződtek. Ennek az oka az volt, hogy az ipari termelésben részt vevők többnyire időszaki munkások voltak. A vasgyár hierarchikus rendszerében ez a beosztás alacsony lépcsőfokot jelentett. A gyárvezetőség nem szívesen alkalmazta volna őket állandó munkára, a szakképzettség híjával levőket, akik fél lábbal a mezőgazdasági termelés feudális hagyományokat őrző világában éltek. A falu módosabb parasztsága kezdetben lenézően tekintett a bejáró dolgozókra. Előttük az ózdi munkavállalás, az ipari bérmunka a falu nincstelenjeinek teljes megsemmisülését jelentette. Gondolkodásuk beleragadt a község zárt viszonyrendszerébe. Az ezen kívül játszódó változások feldolgozására képtelennek bizonyultak. De a bejáró munkások sem voltak tudatában a lejátszódó társadalmi változások jelentőségének. A társadalmi lét perifériáin élő zsellérség kiutat keresett a megélhetéshez, és közben a gyári termelés hatására, a munkaerőáru ipari szabványként való eladásának kiszélesedésével lassan létrejött a munkásság a Hangony völgyében. A „kolonizált" szakmunkásság bizalmatlanul és ellenszenvvel fogadta a környező falvakból érkezőket. Kiélesedett a konkurenciaharc a megtelepült szakmunkások és a 7 Pusztay Béla: A megye lakosságának az életkörülményei. Borsodi Szemle 1. 1977. 6. 8 Tiba Imre: A bejáró életmód hatása a szabadidő felhasználására. Borsodi Szemle 3. 1976. 35-36. 9 Nemesik Pál: Az Ózd-vidéki munkásság dalai. Bp. 1975. 7. 10 Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene. Bp. 1971. 253. 11 Birta István i. m. 255. 12 Bárczy Zoltán: Fejezetek a Borsodnádasdi Lemezgyár történetéből. Borsodnádasd, 1960. 79-84. 616